Még meg sem született, de már kiabált a nagyvilágra

2008. január 28. hétfő óta feküdtem bent a SOTE II. Női klinika terhespathológia nevű osztályán. Úgy volt, hogy január 29-én, a születésnapomon lesz a szülésindítás. Végül 2008. február 1-én került rá sor. A reggeli vizitnél jeleztem, hogy 3-5 perces jóslófájásaim vannak. Megvizsgáltak, de nem változott semmit a méhszáj állapota. Volt magzatvízvizsgálat is, és megtudtam, hogy Bencének szőkésbarna haja lesz. Gondoltam magamban, tiszta apja a gyerek.

Előző nap éjféltől semmit sem ehettem és nem is ihattam. A fűtés ezerrel ment, így azért reggel megkockáztattam egy bögre teát. Jól is tettem. Délelőtt 11 órakor jött az egyik nővér… Megfogtam egy üveg vizet, a köntösömbe belebújtam, és magamhoz vettem a telefonomat. Úgy mentem a szülőszobákhoz, mintha vásárolni mennék. Persze tele voltam izgalommal. A vajúdóban összesen 6 ágy volt. A fiatal szülésznővel, Zsanival gyorsan tegeződni kezdtünk. Miután felrakta a CTG-t, nemsokára megjelent az orvosom is, Sobel doktor. Soha még ennyire nem örültem neki. Megvizsgált, de az addigi egyujjnyi méhszáj semmit sem változott.

Oxitocinos infúziót ajánlott, mondván ettől elvileg elkezdek majd tágulni és fájásaim is lesznek. Majd megrepeszti a burkot is, ha már jobban hozzáfér, ezzel is elősegítve a gyors tágulást. Az infúzió csak csöpögött, fájás meg az ablakban. Bence nagyon mocorgott. Legalább neki jó móka volt. Na jó, én sem unatkoztam nagyon, mert mindenki hívogatott, hogy na mi van, van már valami… De semmi. Délután fél 2 körül már Csabi, a párom is bejött. Persze, nem csoda, apu letolta, hogy ha nem jön be rögtön hozzám, akkor ő jön Mosonmagyaróvárról. Innentől már ketten unatkoztunk együtt.

Végre lehetett burkot repeszteni. Vagyis csak szeretett volna Sobel doktor, mert nem sikerült… Bence feje már annyira a helyén volt, hogy a burkot ugyan sikerült megsérteni, de magzatvíz egy csepp se folyt el. És ekkor jött a fekete leves…

Alighogy kilépett az ajtón az orvosom és a szülésznőm, valahogy olyan furán kezdtem érezni magam. És igen, egy jó erős alhasi görcs… Húúú, sose éreztem még ilyet. Legszívesebben kiabáltam volna. És 15 perc múlva újra. Istenem, hát ezt senki sem mondta, hogy így fáj. Máris nem akartam annyira ezt az egészet. Reklamáltam Csabinak, hogy moziba kellett volna inkább menni!

Fél 4 körül Zsani megvizsgált, majd megkért, hogy ha éppen nincs fájásom, akkor induljunk el egy szülőszobára. Nagyon szép szülőszobára mentünk, barátságos helyiség volt. Megkérdezték milyen zenét szeretnék hallgatni. Na mert mintha érdekelt is volna, hogy szól-e valami vagy sem.

Sobel doktor aznap ügyeletes volt a szülőszobán, így néha más anyukával is foglalkozott, nem csak velem. Miután megvizsgált, mondta, hogy most el kell menniük a műtőbe, ha bármi van, szóljunk. Néztem értetlenül. Így elmagyarázták, hogy a méhszáj teljesen eltűnt így bármikor jöhetnek a tolófájások. „Na jó és azt eszik vagy isszák? „ Gondoltam, így is eléggé fájok. Azt mondta a doktor, hogy ha minden jól megy, 5-re már túl is vagyunk rajta. Felcsillant a szemem, addig már csak háromnegyed óra volt hátra. Azt már fél lábon is kibírom!

Jó 20 perc múlva szóltam Csabinak, hogy azt hiszem ez már olyan fájás. Fura érzés… Nemsokára jött is Zsani, megkért, forduljak a hátamra, hogy megnézze mi újság. Jött a fájás, mondta, hogy akkor most toljak. Közben beviharzott Sobel doktor is, már ketten figyeltek a lábam között. Én csak toltam és toltam, ők meg álltak értetlenül. Bence csak nem akart jönni.

Gondolták, akad valahol. Így kérték, hogy várjunk 3-3 fájást és forduljak oldalra, amennyire csak tudok. Nekem már sehogy sem volt jó, nemhogy még forogjak is. Szegény Csabi… Úgy kapaszkodtam minden fájásnál a zöld köpenyébe, mintha az valami mentsvár lenne. Eltelt 3 fájás, fordulni kellett. Eltelt ismét a 3 fájás a másik oldalon. Újabb vizsgálat. Mindent rendben találtak, de hiába toltam, Bence meg se mozdult.

Kezdett úrrá lenni rajtam a pánik. 5 óra addigra már bőven elmúlt, Bence meg csak nem akart jönni. Én már kértem, hogy tegyünk ennek gyorsan pontot a végére, de mindenki bíztatott, ne adjam fel, nagyon jól állunk és egyáltalán nem rossz a helyzet.

Sobel doktor úgy döntött kapok még egy infúziót, hátha az segít. Már elkötötte a karom az újabb szúráshoz az orvosom, amikor újra fájás jött. Elkezdtem tolni, amikor egy hirtelen mozdulattal felpattant mellém az ágyra és egy erőteljes nyomásra a hasam tetején végre megindult Bence kifelé. A következő két nyomás után a fejecskéje már majdnem kint volt. Hiába a gátvédelem, végül mégiscsak kaptam egy helyes kis vágás, de nem éreztem belőle semmit. Majd tolás újra, és arra lettem figyelmes, hogy Csabi elcsukló hangon csak ennyit mondott:„Ott van a feje.” Soha ilyen boldog nem voltam. Ekkor megkértek, hogy ne toljak és összeszaladtak a lábam között, aggódva pillantgattak. De aztán jött egy újabb fájás-tolás és felsírt ez a nagyfiú. Még egy tolás és már kint is volt. El sem tudom mondani mekkora megkönnyebbülés volt!

18:50, ez a hivatalos időpont, amikor végre túl voltunk mindenen. Igazán erős kis pasika, mondták. 10/10 apgarral büszkélkedhettünk. És ami érdekes, hogy nagyon hamar felsírt. Még meg sem született, de ő már kiabált a nagyvilágra.

Mint utóbb kiderült Bence folyton visszatolta magát a kezével. Ezért nem tudtam olyan könnyen kitolni őt. A kezecskéit felrakta a fejéhez, mint egy kis bokszoló, védekezés közben. Ezért szaladtak össze a lábam között, amikor már kint volt a feje, mert nem tudták hogyan is nézzék a testrészeket, amik átjutottak már a szülőcsatornán.

Szegény kicsi csillagom ott sírt a lábamnál. Ilyen boldog és fáradt még nem voltam egyszerre. Most már igazán szülők lettünk. Megkérdezték Csabit, hogy szeretné-e elvágni a köldökzsinórt, majd Bencét úgy, csupaszon felrakták a pocakomra, és letakarták egy lepedővel, hogy ne fázzon. Üdvözlésképpen a kis magzatmázas buksiját megpusziltam, és mondtam neki, hogy „Szia kisfiam!” Megfogtam a kis ökölbe szorított kezét és csak néztem őt. Csodáltam ezt a gyönyörű kis életet. Hamar megnyugodott az ismerős hangtól és a becézéstől. Tudta jó helyen van.

Bence később kapott egy csinos kisinget, meg egy pólyát. Megmérték a súlyát 3770 gr, a hosszát 54 cm, és a fejkörfogatát 33 cm. Majd Apa kezébe adták őt. Ott bűvölték egymást megszeppenve. 9 hónapon keresztül vártuk ezt a csodát, és most végre ott volt.

Niki