Más egy szülést levezetni és átélni

Innen kezdődtek a gondok. Hormonzavar, különböző nőgyógyászati fertőzések,vérzés zavar stb. Egyre elkeserítőbb volt minden hónap, amikor meg jött a menzeszem, ha meg jött, mert volt olyan is, hogy 3 hónapig semmi.

2005. tavaszán házat vettünk és haza költöztünk a szüleimhez. Július 6.-án sikerült beköltözni a saját otthonunkba. Egy héttel később furcsa alhasi szurkálást éreztem és csípett a vizeletem. Gondoltam, jól felfáztam. Kolléganőmtől kértem tesztet a biztonság kedvéért. A teszt pozitív lett, amit alig akartam elhinni,hiszem már 2 éve erre vártam. Kolléganőimmel együtt sírtunk örömünkben.

A terhesség zavartalan volt, egy-két dolgot leszámítva. A 31. héten nyitott méhszájjal kórházba kerültem. Szerencsére kislányom - mert tudtuk, hogy az lesz - jól érezte bent magát. Március 24.-re, párom névnapjára voltam kiírva. Huszadikán kellett mennem CTG-re, akkor már úgy mentünk Anyukámmal, hogy meg-megálltunk, mert fájt a hasam. A gép nem sok mindent mutatott, de mivel messze lakunk, így bent maradtam. Szegény Anyu, egész délelőtt sétált velem, hátha lesz valami. Sajnos, aznap nem történt semmi, még éjjel is tudtam aludni. Másnap hajnalban viszont derékfájásra ébredtem. Reggel megvizsgált az orvosom, és mondta, hogy ma itt baba lesz. 11 órakor szóltam Anyunak, hogy most már jöjjön. Páromnak csak akkor szóltam, mikor már mentem a szülőszobába, de még így is nagyon ideges volt. 13:30-kor kerültem a szülőszobába. Előkészítés, fürdés vizsgálat, majd CTG. Közben megérkezett Apa is, aki úgy remegett, mint a kocsonya. 16:30-kor burokrepesztés történt, hatására a fájások még intenzívebbek lettek, a méhszáj már 3 ujjnyi volt.

Sétáltunk Anyuval, beszélgettem a kolléganőmmel. Apa meg kint izgult a folyosón. Lassan haladt a dolog, de nem is akarták gyorsítani. Egyedül voltam a szülőszobán, és ez nagyon jó volt.

21:15-kor eltűnt a méhszáj és végre nyomhattam. Három fájással, 2006.03.21-én, 3620 grammal és 52 centivel, 21:25-kor megszületett kislányom, Noémi. Gyönyörű rózsaszín volt, és a feje sem lett csúcsos. A hasamra rakták és én együtt sírtam vele. Apa benézett pár percre, és láttam, hogy nagyon boldog. Anyu, a büszke nagyi dajkálta, amíg engem összevarrtak, ami nem is fájt.

Öt napot voltunk bent. Tejcsi szépen beindult, amit Noémi ki is használt, és 21 hónapig szopott, akkor is csak azért hagytuk abba, mert már a pocakban volt a testvére!

Ez a terhesség is zavartalan volt, kisebb dolgokat leszámítva. Június 2.-ra voltam kiírva Andrással. Jó meleg volt akkoriban. Egy héttel az időpont előtt szépen bedagadtak a lábaim meg az arcom is. Vérnyomásom, ami addig jó volt, magas lett. Orvosom be akart fektetni megfigyelésre. Május 30-án kellett volna befeküdni. Előtte való nap már délelőtt fájdogált a hasam, de csak délután szóltam a családnak, hogy itt lesz valami. Én még nem akartam menni, de Anyu nagyon izgult. Végül este 10-re értünk a szülőszobára. Teljesen elkeseredtem a vizsgálat után, mert csak 1 ujjnyi volt a méhszáj. Haza már nem küldtek, így maradtam bent. Fájásaim ritkák és gyengék voltak. Próbáltam pihenni, de nem nagyon ment. Utánam három kismama is jött, és mindenki megszült előbb. Mindenkinek a második babája volt.

Reggel 8-ig tágultam ki háromujjnyira. Ekkor repesztettek burkot. Innentől viszont ordítani tudtam volna. Jobban fájt, mint először. 9:50-kor végre eltűnt a méhszáj, és gátvédelemmel, 2008.05.30-án, 10:00-kor, 3810grammal és 53 centivel megszületett kisfiam, András. A hasamra rakták, és ő rögtön megnyugodott. Szerencsére csak felületi sérüléseim voltak, így míg azt ellátták, ismét a büszke nagyi dajkálta. Ő is ügyesen neki fogott a szopizásnak, és remélem, hogy még sokáig így is tesz.

Vannak furcsaságok a szüléseimnél. Noémivel pénteki napra voltam kiírva, és kedden született. Andrással keddre voltam és pénteken született. Noéminek pedig egy napon van a születésnapja a párom mamájával, aki már nem ismerhette meg a dédunokáját.

Most már, hogy én is szültem, tudom,hogy milyen fájdalmas, de csodálatos élmény egy emberkének életet adni. Más egy szülést levezetni, és más átélni az egészet!

Momo