Láttam a pici testét kikötözve a kiságyon
Az én történetem 2008 szeptemberében kezdődött. Tudni kell rólam, hogy most, 25 évesen már túl vagyok egy váláson, és az előző férjemtől van egy négyéves pici fiam. Ő kétéves volt, mikor megismerkedtem a mostani párommal és összeköltöztünk. Imádják egymást, de az elejétől fogva szerettünk volna közös gyereket.
2008 szeptemberében elmaradt a ciklusom. Attól féltem, megint kiújult a régi cisztám, meg sem fordult a fejemben, hogy akár terhes is lehetek, hisz akkor már egy éve nem védekeztünk, és nem volt semmi eredménye. Azért az egyik drogériában vettem egy tesztet. Se perc alatt mind a két csík erőteljesen meglátszott. A párom a nappaliban nem tudta, miért rohanok ki a mosdóból sírva. Aznap vettünk még egy tesztet a biztonság kedvéért, ami szintén pozitív lett. Másnap a nőgyógyász is megerősítette, hogy 5 hetes terhes vagyok.
Felhívtam anyuékat, nagyszüleimet, hogy elújságoljam az örömhírt. És akkor ért az első pofon. Anyuékkal egyébként sem jöttem túl jól ki, de azt nem vártam volna tőlük, hogy azt mondják: "Ugye, eszedbe sem jut megtartani?" Ezt kaptam a nagyiéktól is. Amikor anyu 16 évesen házasodott és 17 év korkülönbség van köztünk. Mamám szintén 16 évesen szülte anyukámat.
A 12. heti genetikai ultrahangon kiderült: a pici babámmal lehet, hogy baj van, vastagabb a tarkóredője a kelleténél. Elmentem a genetikai vizsgálatra, ahol egy hatalmas tűvel mintát vettek a magzatvizemből. Az eredményig 4-6 hetet kellett várni.
Még nem tudtuk az eredményt, mikor eljött a 16. heti AFP vizsgálat. Teljesen normális lett, de a nőgyógyász egyből lelombozott, hogy ez csak 60%-os pontosságú, ne bízzam el magam. Már felkészített, hogy ha beteg a baba, 20 hetesen "megszülettetik" velem, ha nem tudom vállalni.
Még mindig nem volt eredmény, mikor eljött a 18. heti genetikai ultrahang ideje. Nehéz szívvel mentem a genetikus doktornőhöz. Az a nő egy tündér volt, mindent elmagyarázott, próbált nyugtatni. És normális lett az eredmény! Megsúgta, hogy a magzatvíz mintával is minden rendben van, csak nagyobb a kislányom a korához képest. KISLÁNYOM! Igen, így mondta.
2009. május 24-én, reggel fél 9 körül 6 perces fájásokra ébredtem. Teljesen egyedül a lakásban. Párom dolgozott, a fiam a párom szüleinél. Pánikroham, majd lehiggadva hívtam a mentőket. Negyed óra múlva megint telefonáltam, hogy most már siessenek, mert egypercesek a fájásaim és elfolyt a magzatvizem. Potom fél óra múlva ott voltak, de akkor már nem bírtam járni, mert - mint később kiderült - Petra már a szülőcsatornában volt.
Mondtam a mentőorvosnak, hogy én most itt fogom megszülni a lányomat. Rám ordított, hogy szó sem lehet róla, tartsam vissza. Mire felkerültem a szülőasztalra, Petra feje kint volt. A kórlapom szerint 9:35-kor felvettek és Petra 9:38-kor megszületett. Teljesen összetörve. Hál istennek nem a csontjai, de a pici lányom egész teste piros zúzódással volt tele. Nagy volt: 56 cm és 3750 gramm.
Ahogy húzódtak vissza a zúzódások, ő úgy sárgult, így kék fény alá került. Csak etetni kaptam meg. Minden szobatársam a kicsivel aludt és 3 nap múlva hazamehetett, mi nem. A 4. napon megultrahangozták és kiderült, hogy a bal mellékveséje is megnyomódott és bevérzett. A jó hír az volt, hogy ez magától vissza fog húzódni, de fogékonyabb lesz a betegségekre egy ideig.
Eleinte rendesen növekedett, egy hónapig tudtam szoptatni, utána elkezdtem tápszerezni. Három hónapos korában egyik nap elkezdett folyamatosan hányni, mellette ment a hasa és magas láza volt. Elküldtek a Szent Lászlóba, felvették, agyon szurkálták. Sajnos, estére haza kellett mennem, mert párom éjszakás volt, és a fiamat nem tudtam hirtelen hova rakni.
Másnap reggel 6-kor telefonáltak a kórházból, hogy levitték Petrát az intenzívre. Nem emlékszem, hogy jutottam el a kórházig, pedig két órát kellett odáig BKV-znom. Könnyeimen át láttam a pici, három hónapos testét kikötözve a kiságyon. A fején át kapta az infúziót, szívmonitortól kezdve mindenféle kütyüre rá volt kötve. Annyira felment a láza a gyógyszerek mellett is, hogy lázgörcsöt kapott. Tizenkét órán át voltam ott vele, az én kicsi lányom végig sírt, és nem vehettem ölbe, nem ölelhettem magamhoz. Csak álltam felette a homlokát simogatva, hogy itt van anya, ne sírj. Másnap a párommal mentünk be. Iszonyatos volt látni, hogy egy 28 éves férfi sír.
Harmadnapra túl voltunk a nehezén, reggel visszavitték az osztályra, és végre megjöttek a laboreredmények is. Rotavírus. Kaptunk egy receptet, bementünk a gyógyszertárba, kifizettünk 16.000 forintot és beadták az oltás első részét a lányunknak. Két hét múlva otthon voltunk, majd megkapta a második oltást is, azóta semmi baja. De az a bő 2 hét maga volt a pokol. Mindennap attól rettegtem, hogy elveszítem őt.
Ma már egy egészséges, gyönyörű, héthónapos herceg kisasszony. 75 cm és 10,25 kg. Nyoma sincs a betegségnek. Ő nem is fog rá emlékezni. Csak az édesapja és én.
Heche Petra
