Fájások és magzatvíz nélkül

Aztán jött egy vese gond, 40°C feletti láz, pangó vizelet. Addigra kb. 24 hetes terhességnél tartottam. Irány a kórház, katéter, 16 napon át napi 3 x Zinacef injekció - aki kapott, tudja hogy rém fájdalmas. Ezután úgy tűnt, hogy minden rendben van. Éltünk az új párommal boldogan. Egyik este - Pünkösd vasárnapja volt - megkérdeztem tőle: Szerinted mi lesz a neme? Mit szeretnél? A válasza az volt: Mindegy... de jó lenne egy kislány.

Az én gyermekem odabent nagyon megörülhetett ennek, mert másnap úgy döntött, kibújik. Ekkor még csak a 31. hétben jártam.

Hajnali fél 3-kor elöntött valami melegség odalent. A magzatvíz volt. Irány a városi kórház, ahol az ünnep miatt ügyelet volt. Egy ismerős doktornő volt bent. Megvizsgált és közölte: Nem örülök neki, de a kisbaba idő előtt kikívánkozott és nem tudjuk megállítani. De annyi időnk van, hogy egy koraszülöttekre specializálódott helyre küldjön mentővel.

Irány 100 km mentőzés. Egy régi haverom volt a mentős, végig szóval tartott, próbált szórakoztatni. Nem mellesleg Ő vitt pár héttel korábban a másik kórházba is a magas lázzal. Párom jött utánam autóval, miután bepakolt pár cuccot. Az osztályra 11:11-kor vettek fel - ez az időpont örökre megmarad bennem -, a szombathelyi szülészeten. Volt egy császáros szülés, addig egy betegápoló srácot küldtek oda, hogy tartson ébren, mert nem voltak fájások, és el akartam aludni. Addigra már szinte magzatvíz sem volt.

Jött a doktornő - ott is nő ügyelt - és mondta, hogy simán szülünk, bár nem lesz sétagalopp. De a szívem miatt nem mertek altatni. Fájások és magzatvíz nélkül rettenetes volt. De végül 17:25-kor a doktornő „kinyomta belőlem” a lányomat. Emlékszem, megkérdezték, mi lesz a neve és lestem, mint az edényes, mert nem gondoltam névre addig. Aztán váratlanul kinyögtem egy nevet, bár nem tudom honnan vettem. Azután se kép, se hang: a fáradtságtól elájultam. Arra ébredtem, hogy egy ismerős arc ott, az idegen városban, rám mosolyog. Egy faluból valók voltunk, és jól esett, hogy mellettem volt. Gyermekem 1360g-mal és 38 cm-rel született. Mindene kifejlődött és semmiféle rendellenessége nem volt.

A doktornő is végig kedves volt és türelmes. Pedig nem volt könnyű dolga velem. A kórház vendégszeretetét 7 hétig élveztük. A lányom a PIC-en, én egy hét szülészet után pár emelettel lejjebb, az anyaszállón. Első 4 hetét inkubátorban töltötte, aztán közel 2 kg-osan ment a „nagyok” után, a rácsos ágyikóba. A nővérekről elég vegyes véleménnyel voltam, de a többségük kedves volt. Hét hetesen, huszadik születésnapom után 2 nappal, örömteli búcsút intettünk a kórháznak és hazamentünk. 3 éves koráig félévente mentünk kontrollra, ahol mindig dicséretet kapott a kisasszony, hogy milyen ügyes, mozgékony. A kiskönyvébe azt írták a másfél éves kontrollon, hogy genetikai és hypermobilitási okokból súlygyarapodása vontatott. Ez a mai napig igaz rá.

Azóta az én csemetém arra vár, hogy júniusban megkapja a személyi igazolványát. Ja, és született egy öccse is. Vele végig rendben volt minden.

Andi