Egy szülés a Margit kórházban

25-én éjjel fél egykor arra ébredtem, hogy csordogál a magzatvíz. Felhívtam a szülésznőnket, indultunk. Fájás semmi. Éjjel 2-re értünk a Margit Kórházba, éppen egyszerre szülésznőnkkel. Gyors NST, vizsgálat: 1 ujjnyi. Fájás semmi. Éjszaka pihentünk, CTG rajtam és Prepidil gél segítségképp. A gép jelezte a fájásokat, de én még ekkor sem éreztem.

Hajnalban megtörténtek a szokásos előkészítések és reggel 7.00-kor bekötötték az oxitocint. 9.30-ig fájás semmi.  Utána kezdett élesedni a dolog. Kicsit már fáradtak voltunk, ezért 11.00 órakor bevezették az epidurális érzéstelenítőt. Ez kicsit felgyorsította a dolgot és 12.50-kor 4-5 iszonyatos tolófájás után megláttuk Noét, akit rögtön a hasimra tettek. Nagyon szép volt! Apával elmentek fürdeni, öltözni, aztán visszakerült karjaimba. Együtt csodáltuk és örömünkben sírtunk és nevettünk.

Megdöbbentően nagy élmény volt számunkra a szülés. Az elviselhetetlen, a megkönnyebbülés, a mérhetetlen öröm és az összetartozás érzésének kavalkádja. A férjem azért jött be, hogy nekem segítsen, csak velem foglalkozott és csak akkor, amikor szükségem volt rá. Bátorított, tájékoztatott, lelki támaszom volt. Csodálatos együtt átérezni mindazt, amiről eddig csak hallottunk, olvastunk.

A szülésznőnk végig velünk volt, türelmesen, gondoskodóan. Az ügyeletes orvosok is nagyon kedvesek voltak. Az volt az érzésünk, hogy itt mindenki azért jön, hogy nekünk segítsen. A bentlét alatt is csak pozitív élményekről tudok beszámolni a nővérektől a csecsemősökig mindenki becsülettel végezte a dolgát és ha kérdeztem, segítettek.

Első két nap hagyományos elhelyezést kaptam, tekintettel arra, hogy lemerültem, mint a Duracell nyuszi. Ez az idő elég is volt arra, hogy újra magamhoz térjek és megerősödjek. Utána már egész nap ketten voltunk egy ún. Hotel szobában (fizetős) a babával, csak éjszakára és a vizitekre kellett visszatolnom. A szoptatás elindításában nagyon nagy segítség volt számomra a kórházi fiatal, tündéri aranyos védőnéni, aki rendszeresen foglalkozott mindenkivel és minden kipréselt cseppnek legalább annyira örült, mint az anyukák.

Összességében csak dicsérni tudom a Margit Kórház minden segítőkész és lelkiismeretes dolgozóját az orvosoktól a takarítókig. Nagyon jól éreztük bent magunkat, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ismerve az egészségügy siralmas állami finanszírozását és a kórházak nehéz helyzetét, azt lehet mondani, hogy betegként ez nem volt érezhető.

Sajnos kicsi Noé egy vesével született. (A 33. héten már UH-on láttuk.) A gyerekorvosok külön foglalkoztak vele és kontrollra továbbra is oda fogjuk vinni. A legjobb kezekben lesz! Reméljük, így is 100 évig fog élni!

2001.07.03