A szülési terv
Amikor először olvastam szülési terv írásáról, nem is nagyon értettem, mi akar ez lenni. A szülés nem olyasmi, amit előre meg lehet tervezni, hiszen annyi minden közbejöhet, olyan sokváltozós folyamat az egész, hogy teljesen felesleges kész tervekkel érkezni. Egy kicsit még mindig úgy gondolom, hogy egy ilyen dokumentum elkészítése a science fiction műfajába tartozik, de mégiscsak van némi létjogosultsága.
Ha mi tervezgetős, kontroll-vezérelt emberek vagyunk, akkor a szülési terv biztosan része lesz a várandósságunknak. Ha viszont ösztönöktől hajtva éljük az életünket - igen, én is ez utóbbi vagyok -, akkor talán csak a fejünkben zongorázzuk le a szülés lehetséges folyamatát, de nem felétlenül fogjuk átgondoltan papírra vetni.
Mi is a szülési terv tulajdonképpeni szerepe? Sajnos Magyarországon nem az, ami tőlük nyugatabbra. Tartok tőle, hogy míg pl. egy angliai kismama az orvosának - bábájának, szülésznőjének - írja le, mit szeretne, és ott azt a lehető legnagyobb mértékben irányadónak is tekintik, addig nálunk ezt a projekt leginkább önmagunknak szól. Ha bemutatjuk az orvosunknak, pláne az osztályvezető főorvosnak a terveinket, szinte látom magam előtt, ahogy el(le)nézően mosolyognak rajta, de a legkevésbé sem tekintik kötelező érvényű dokumentumnak.
A szülési terv magában foglalja a szüléssel és a kórházi tartózkodással kapcsolatos elképzeléseinket. Leírjuk benne, mit szeretnénk, mihez ragaszkodnánk, mit tekintenénk üdvösnek, már amennyiben van beleszólásunk.
Legfőbb pontja, hogy milyen típusú szülést szeretnénk: hagyományosat vagy alternatívat? Ki legyen jelen a szülésnél az orvoson és a szülésznőn kívül? Saját vagy kórházi ruhában szeretnénk-e szülni? Hogyan tervezünk vajúdni: fekve, járkálva, bordásfalba kapaszkodva, zuhany alatt, vagy esetleg medencében? Milyen testhelyzetben? Szeretnénk-e szülőszéket, vajúdáshoz labdát? Ellenezzük-e a beöntést, borotválást? Akarunk-e homeopátiás bogyókat, lágy zenét? Mit gondolunk a folyamatos magzati szívhang-monitorozásról? Szeretnénk-e fájdalomcsillapítót, epidurális érzéstelenítést? Hozzájárulunk-e burokrepesztéshez, szülésgyorsítás céljából fájáserősítő infúzióhoz? Kérünk-e gátvédelmet? Szeretnénk-e, hogy a köldökzsinórt az apa vágja el, várják-e meg, amíg megszűnik a köldökzsinór pulzálása? Ragaszkodunk-e hozzá, hogy a babát rögtön a hasunkra helyezzék, még az újszülött-ellátás előtt, és akár már akkor szophasson?
A szülés utáni kórházi időszakban rooming-in elhelyezést szeretnénk? Megtiltjuk-e cumisüveg, cukros víz, tápszer, más női tej adását? Engedjük-e, hogy a csecsemős nővérek fürösszék a gyereket, vagy ragaszkodunk ahhoz, hogy magunk szeretnénk fürdetni, esetleg fürdetés helyett csak olajjal tisztítani a bőrét? Saját vagy kórházi ruhát szeretnénk-e a babára adni?
Ha átgondoltuk, mit szeretnénk, érdemes kérni egy időpontot az orvosunktól, amikor is nyugodt körülmények között átbeszélhetjük, hogy a tervünkben szereplő pontok közül mi az, ami reálisan megvalósítható, mire van és mire nincs lehetőségünk, mit tud támogatni, és mi az, ami az adott helyzettől függően teljesíthető. Így elejét vehetjük sok félreértésnek és csalódásnak.
Neked volt szülési terved? Írnál ilyet?
Nágel Zsuzsi, 2013. július 17.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)