Terhesnapló9. - Szülés itt és otthon

Persze, elkezdtem a neten különböző szüléstörténeteket olvasni, de úgy voltam vele, hogy engem ez a sok negatív tapasztalat nem érdekel. Amikor annak idején terhes lettem, eleve azt a kórházat választottam, amit már szült anyukák jónak tartottak. Olyan kórházat, ahol a természetes szülést támogatják és segítik. Természetesen megfelelő szakmai felügyelettel, de az anyuka szül, nem pedig "valahogy kiszedik" belőle a gyereket. Hamar le is álltam a szüléstörténetek olvasásával, és áttértem egy amerikai bába által írt könyvre (Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez). Egy olyan könyvre, ami nem azt írja le, hogy "jaj de fájdalmas szülni", és "milyen jó a sok gyógyszer, amit ilyenkor igénybe lehet venni". Ez a könyv azt írja le, hogy amikor fáj, akkor a baba jó úton halad, erre kell gondolni. Soha senki nem durrant még ki a kitolási szakasz alatt (ezt az üzenetet és fontosságát szülés közben értettem meg). Amikor a végén csíp, akkor az csak azért van, mert van haja a babának. És mindjárt kint lesz, hajrá! Szóval ezzel a szemlélettel készültem egy megértő doktornő segítségével. Szüléstervet írtam, mindent átbeszéltem Apával is, és szinte tényleg csak a kitolási szakaszra mentem be a kórházba. Ennek ellenére nem úsztam meg se a burokrepesztést, se a kis mértékű oxitocin adagolást, se a hanyatt fekve szülést. Mindezeket a mai napig szükségtelennek tartom. Ennek ellenére kevés olyan anyukát ismerek, aki ennél kevesebb beavatkozást kapott volna. Sőt!

Ehhez képest Angliában épp a természetes szülés az elfogadott. Valójában a szülésen csak szülésznő van bent (aki egyébként képzettebb, mint a magyar rendszerben), és orvossal csak akkor találkozik az ember, ha gond van. Hallottam olyat, hogy itt sokan szülnek otthon, de én ezt nem így látom. Az anyukákat itt is megnyugtatja a tudat, hogy a szomszéd szobában ott az orvosi felügyelet, és bármikor el tudnak végezni egy sürgősségi császárt, de a szülőszobában zavartalanul szülhetnek, ahogyan csak akarnak. Akikkel beszéltem, mindannyian megelégedve beszéltek a szülésükről. Azt lehetett érezni, hogy büszkék magukra, hogy megcsinálták. Egyébként én is ezt éreztem az első szülésem után. Büszke voltam arra, hogy fájdalomcsillapító nélkül, a saját erőmből kipréseltem a cseppnyi magzatomat! Viszont Magyarországon sok anyukát hallottam, akik csalódtak magukban, mert nem érezték azt, hogy uralták a saját szülésüket. Itt ezzel nem találkoztam! Egyetlen anyuka volt csalódott a szülése miatt. Ő császármetszéssel szült. Ám ez a császár többszörösen indokolt volt (faros baba és az anyukának szívműtéte volt kiskorában). Van olyan álláspont is, ami szerint itt már túlságosan átbillen a mérleg a természetes szülés felé, és sokszor akkor is ezt erőltetik, amikor valójában indokolt lenne akár vágni is. És ezzel sok oxigénhiányos szülést lehetne megelőzni, amelyek ugye a gyerek egész életére kihatással lehetnek. Talán itt is valahol a két rendszer között lenne megfelelő. Sok magyar anyuka megy vissza Magyarországra szülni, mert fél, hogy ha a szülés közben komplikáció lenne, nem kap itt megfelelő ellátást.

Én azonban arra nem is gondolok, hogy bármi baj lenne (ráadásul bízom az itteni orvosokban, valamiért csak megkapták azt a diplomát)! Az előző szülésnél is úgy döntöttem előre, hogy mindent beleadok, és menni fog, és most is! Most viszont valóban meg is van rá az esélyem, hogy hozzám se nyúljanak, amíg nincs kint a baba, és olyan pozícióban szüljek, ahogyan csak szeretnék. Minden szülőszoba jól felszerelt. Kezdve attól, hogy franciaágyas! Hogy apuka is oda tudjon bújni, főleg, miután a baba megszületett. Mindenhol van bordásfal, kötél, és fürdőkád is! Egyik ismerősöm azt mesélte, hogy a kádat kérés nélkül azonnal teleengedték vízzel. Ha úgy érzi, bemegy, ha nem érzi úgy, nem használja a szülés alatt az anyuka. A szülőszobához saját WC és zuhanyzó tartozik. Sok lepedő, törülköző van kirakva. Szülés után pedig 3 órával hazamehet a család. Természetesen akkor, ha minden rendben! És utána itt is jön a védőnő (vagy legalábbis annak megfelelő nővérke) látogatni az anyukát és a kis újszülöttet, az első időben akár naponta. De erről még nem tudok részleteket, az tényleg messze van még...