Terhesnapló12 - Lily: Szerencsés nő vagyok, hogy ők vannak nekem (36. hét)
Kevés idő van hátra a nagy napig, így a szülésre és a baba érkezésére hangolódtunk a héten. Meglátogattuk a szülőszobákat, megismerkedtünk a kórházzal és a szülésznővel. Jó kezekben leszek. Minél több időt töltöttünk a kórházban és kézzel foghatóbb volt minden, annál izgatottabb lettem. Ott láttunk pár újszülöttet, és amit eddig egy baba méretéről képzeltem, azt dobhattam a sutba, mert sokkal kisebbek. Ott feküdtek az átlátszó plasztik kosárban és a párommal csodálva néztük az alig 50-55 centis újszülött babákat, akik csak anyunál vagy apunál nyugodtak meg. Már előre látom, hogy nagy és mély érzelmeket fog kihozni belőlünk ez a folyamat. Már nagyon várom. :
Másnap rutinvérvétel... de jó... de legalább mindent rendben találtak, a vércsoport meghatározásra kell várnom még 1 hetet. Szülés előtt ez volt az utolsó vérvétel.
Eljött a csütörtök, azaz a 2. CTG vizsgálat időpontja. Kisebb-nagyobb jóslófájásokat mutatott a gép, és a doki megállapította, hogy felpuhult a méhszájam. Azt mondta minden a legmegfelelőbben halad, Időben történik minden. Mikor ezt hallom, mindig megnyugszom. Igazából mivel mindennel elkészültünk, mostanában sokat pihenek. A mindennapi takarítás az elengedhetetlen még mindig, de ezen kívül már semmi megterhelőt nem csinálok és minden mozdulatot kétszer is meggondolok.
Péntek kora reggel a védőnő jött látogatóba hozzánk, megnézte a kispasi birtokát. Nagyon szépen felkészültünk.
Párom nem sokkal később elment dolgozni. Szokás szerint, késő éjszaka jött haza, én még fent voltam. Hozott nekem hamburgert (amit a terhességem alatt iszonyatosan kívántam), gyújtott gyertyát és együtt vacsiztunk, beszélgettünk, romantikáztunk. Első pillanattól kezdve ez az egyik kiemelkedő tulajdonsága, amit imádok benne, hogy figyelmes, törődő velem. Jobb férfit nem is kívánhattam volna magamnak. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő van nekem és a kisfiam is, hogy ilyen apukája lesz.
Lily, 2017. november 05.
