Terhesnapló12 - Lily: "...mikor majd megszületik, el sem fogom tudni képzelni nélküle az életem" (33.hét)

A kispasink szobájában is lassan minden a helyére kerül, csak néha, ha engedek a csábításnak és veszegetek neki még pár cuccot, borul minden. Nagyon könnyen elcsábulok, ha meglátok akár egy ruhát vagy igazából bármit, ami hasznos neki. De ráadásul ezzel nem csak én vagyok így, hanem a család többi tagja is. Azért van a babának már 3 éves korára előre megvéve a játék és a plüss.

A hét vége fele anyuval elmentünk Glamour napozni, de ezúttal kicsit másképp csináltuk. Idén nem ruhákat, kiegészítőket vagy cipőket vásároltunk magunknak, hanem a pici fiamnak popsitörlőkendőt, bébi öblítőt, pelenkát... még tejszaporító sörből is sikerült vagy 15 darabot betáraznom.

Hogy hogyan tekintek erre az időszakra? Ahogy egy forró tea mellett belemélyülök a gondolataim kusza gubancaiba, (ahogy általában szoktam), arra a következtetésre jutok, hogy egy baba mennyi mindent ad, mennyi mindenre tanítja a családot. Megtanultam a kis hétköznapi dolgoknak örülni, nem kell, hogy mindig csak a sorsfordító események tegyenek boldoggá. Rájöttem mennyire szerencsés is vagyok, hogy szerető családom van, a párommal nagyon boldogok vagyunk, pár hét és itt lesz a kisfiúnk, aki meghozza a legjobb, legszebb időszakot az életünkbe. Néha mikor feleszmélek a hosszú gondolatmenetemből, úgy érzem, hogy ha itt lesz, el sem fogom tudni képzelni, hogy milyen volt nélküle. Ezek a lelki és nézetbeli változások, amiken keresztül megyünk a babavárás alatt, teljesen felkészít a baba érkezésére. Ez nem arról szól, hogy van egy lista azokat megvásárolom neki, várok rá és kész megvan mindene... Ez jóval több annál... Aki ezt átéli tudja miről beszélek.