Terhesnapló12 - Lily: Már lassan a FINISHBEN (37. hét)

Szerdán voltam a harmadik CTG-n és egyben meg is kaptam az előző heti leleteim eredményeit. Minden a legnagyobb rendben volt, a dokival egyeztettünk, mi minden papír kell majd a szüléshez, majd elengedett. 

Másnap délelőtt anyukámmal tartottunk egy anya-lánya napot. Gondoltam úgyis sokára fog majd erre sor kerülni megint. Nagyon jó volt együtt tölteni a napot, vásároltunk, kávézgattunk, beszélgettünk. Nagyon jó kis nap volt. Ám késő délután ultrahang... Az utolsó a nagy nap előtt. Mostanában minden vizsgálat izgalommal tölt el. Mi van, ha azt mondják, hogy kórház, jön a baba?! Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de mi van, ha mégis? 

Megvizsgálták a körülményeket és a babát. Tökéletes minden. Meglepetésemre kicsit több, mint 3 kg.  Már régen mértek neki súlyt, úgyhogy nem volt elképzelésem mekkora lehet. Most kb.  48 cm. Megállapították, hogy nagyon lent van már a feje és csoda, hogy a héten nem szültem meg. Mondták, hogy innentől aztán nagyon figyelgessem magam. Már minden arra utal, hogy lassan itt az idő. 

A családom startra készen áll. Annyira be van mindenki zsongva és annyira várja mindenki, hogy ha érkezik valakinek üzenet tőlem és nem vagyunk pont együtt, a szívükhöz kapnak. 

Hogy milyen érzelmek vannak bennem a vége fele? Félelem egyáltalán nincs bennem. A legjobb kezekben vagyok én is és a babám is. Mellesleg a párom is velem lesz, hogy támogasson. A fájdalomtól sem félek. Egyszer úgyis kibújik és onnantól vége a fájdalomnak. Kíváncsi vagyok... De nagyon... Hogy nézhet ki? Milyen érzés lesz először megfogni? Milyen lesz a szülés? Melyik lesz a nagy nap? Mindenesetre bárhogy alakul, tuti könnyek közt fogom üdvözölni a pici fiút.