Terhesnapló12 - Lily: Érzelmi hullámvasút és az egyre növekvő pocak (28. hét)
Az idő telik és az alapvető dolgok, mint például az alvás, egyre nehézkesebb. Mikor 10 percenként felkelek, azaz valahogy próbálok felülni, úgy érzem magam, mint egy teknős, aki a páncéljára van fordulva. A derék és hátfájás mindennapos probléma lett. Az érzelmi hullámvasútról és a hormonháborúról, ami bennem tombol inkább nem is beszélek... . Apró dolgokon kezdek el pityeregni vagy éppen bőgni, a helyzettől függően. Egyszer csak rám törnek az érzelmek és eluralkodnak rajtam. Aztán egy pillanat alatt abbamarad és mintha semmi sem történt volna azelőtt. Hát ilyen ez... . És ez még egyre ilyenebb lesz azt hiszem.
De ettől még nem áll meg az élet: a 28. hetem elején a védőnőt látogattam meg, aki mindent rendben talált. Ajánlotta, hogy már kell kerítenem a babának egy háziorvost. Még aznap sikerült is beszélnem a körzeti gyermekorvossal. Beléptem a terembe és egyből a kezembe nyomták a baba receptjeit, amit születésekor ki kell váltani. Én minden ilyesminek úgy örülök, mert ez is annak a jele, hogy nemsoká velünk lesz, gondoskodhatok róla és ez engem boldoggá tesz. Már minden jel arra mutat, hogy lassan a FINISH-be érünk. Párommal mindennap álmodozunk róla, hogy mekkora boldogság lesz az életünk, ha megszületik.
Nem sok dolog maradt hátra, ami a vásárlást illeti. A héten magamnak is sikerült pár cuccot venni. Hirtelen kezdett nőni a pocakom és csak most eszméltem... . Sokszor a hűtőajtót rázárom a pocakra és lehajolni is fájdalmas most már... .
Közbe az egyetemi beiratkozásom napja is elérkezett. Hamar sorra is kerültem, a fénymásolt dokumentumaimat leadtam, kitöltöttem a papírjaimat, adatokat egyeztettünk és el is jöhettem.
Ahogy telnek-múlnak a hetek és beleütközöm egy-egy régebbi képbe, ami emlékeket idéz fel az azelőtti időkről, mindig rádöbbenek, hogy mennyit változtam amióta megtudtam, hogy várandós vagyok. Nem telik el úgy perc, hogy ne gondolnék a családunkra, ami alig várja, hogy megszülessen! :)
Lily, 2017. szeptember 10.
