Terhesnapló10 - Liza: Tompító hormonhiány (4. hét)

Szeretek sokáig aludni, számomra a reggelek a legrosszabb időszakai a napszaknak. De ez csak azért van, mert szinte bármennyit alszom, reggel mindig úgy érzem, hogy fáj az élet. Ez szörnyű, és küzdök ellene már évek óta, mivel nincs is szebb, mint a napfényes hajnali dér, vagy egy napfelkelte, az ébredező város, és még sorolhatnám, hogy mennyi jó élményem volt hajnalokban. 

 

De az utóbbi hétben minden összekuszálódott… Éjjel felébredek, reggel vagy azonnal kipattanok az ágyból vagy úgy érzem egy 10 órás alvás után, hogy semmit sem aludtam. Nap közben elalszom a székben a munkahelyemen, és az értekezleteken csak nézek ki bambán a fejemből, hogy miről is van szó. Munkám során rengeteg emberrel kell beszélnem, tárgyalnom. Sok feladatot egyszerre végzek, nagyfokú koncentráció szükséges ahhoz, hogy jól csináljam, amit elvárnak tőlem, de most nem megy.

 

Endokrinológusnál jártunk, aki megvizsgálta a pajzsmirigyemet és felvilágosított arról, hogy ha kevés a pajzsmirigy hormon termelésem, akkor lelassul a gondolkodásom, az anyagcserém, a pulzusom, és a magzat fejlődését is lassítja, gátolja. Ekkor összemosolyogtunk a párommal, és viccesen megjegyeztem neki, hogy Babám, nem hülyültem meg, csak a kicsi felzabálta a pajzsmirigy hormonjaimat. Napi fél darab bogyót kell reggelente éhgyomorra bevennem 20 perccel étkezés előtt, ettől elvileg majd helyre jövök, de minden hónapban kontrollra kell járni, hogy elég adagot kapok-e.