Terhesnapló10 - Liza: Látogatás a kórházban (33. hét)
A héten voltunk kórházlátogatáson a férjemmel. Nagyon izgalmas és érdekes volt, végre teljesen végig beszélhettük valakivel a szülés folyamatát onnan kezdve, hogy miből jövök rá, hogy beindult a szülés, odáig, hogy milyen ruhában kell hazavinni a babát. Kedvelem a szülésznőmet, mert mindent elmond, türelmes, ugyanakkor határozott és nem pánikoló típus.
Majdnem 2 órán át tartott a beszélgetés. Megmutatta az összes szülőszobát, a gyermekgondozót, még a műtőbe is bekukkanthattunk, és elmagyarázta, hogyan fog majd zajlani a nagy esemény, mit kell csinálni a férjemnek, stb. A szülőszobák színesre vannak festve, ez nekem nagyon tetszik, és amennyire lehet egy kórház barátságos, igyekeztek kedvessé, barátságossá tenni a szobákat. Megnéztük az egyágyas kórtermet is, nagyon remélem, hogy lesz szabad hely, mert én örülnék, ha egyágyasban lehetnék. Kaptunk listát, hogy mit kell a kórházba vinni, és megbeszéltük, hogy mi fog történni a 3 napban, amit szülés után bent töltök.
Eddig nem féltem a szüléstől. Igazán most sem félek, csak valahogy testet öltött a dolog, talán most fogtam csak fel teljesen, hogy mi fog lezajlani. Izgalmas, egy cseppet ijesztő, de már nagyon várom. Mindig csak azon agyalok, hogy remélem, tudni fogom, amikor eljön az idő. Mindenki elmondja a saját történetét, a szülésznő is elmondta az összes lehetséges verziót, és én mégis ezen aggódom, hogy biztosan honnan fogom majd tudni vagy hogy hol leszek éppen, amikor elfolyik a magzatvíz, hogy a férjem időben odaér-e, és hogy a kiválasztott kórházban, a kiválasztott orvossal tudjam átélni ezt az élményt. Nem is értem, hogy miért nem bízom jobban, hiszen ez szokott menni nekem, de azt érzem, hogy ezt nem tudom kontrollálni, na nekem ez benne az ijesztő és nem a fájdalom.
Liza, 2017. június 18.
