Terhesnapló10 - Liza: Helló új élet! (27. hét)
Véget ért a munka, leadtam a feladatokat, átadtam a stafétabotot.
Nagyon fura érzés. A kollégáim nagyon kedvesen búcsúztattak, kissé keserédes hangulatban zajlott, mindenki örül annak, hogy gyermekem születik, de szkeptikusan várják a jövőt nélkülem. De nekem meg már elegem van abból, hogy a munkahelyem és a családom között kelljen választanom. Nincs visszaút, irány egy új élet, ahol a legfontosabb a hamarosan születő kisfiam és a családom lesz. De nem is akarok visszafordulni.
A költözés is hamar ránk köszönt. A hitelt hamarabb megkaptuk, mint gondoltuk, így a hét végén már az új házunk kulcsai csörögtek a kezünkben. Fantasztikus érzés volt az új házban sétálgatni. Olyan szerencsések vagyunk, hogy nem is szorul túl sok átalakításra a ház, így nagyon hamar otthon kezdtük érezni magunkat.
Egyelőre még rémálmaim vannak, hogy elkésem a munkahelyemről vagy nem sikerül egy feladatot megoldani, konfliktusok és stressz a kollégákkal. Reggelente még jön az inger, hogy felkeljek, és munkába induljak, aztán rájövök, hogy nem kell menni. Nap közben azért nem unatkozom, rengeteg elintéznivaló van. Izgatottan várom az elkövetkező hónapokat. Idő kell még az átállásra és ráhangolódásra, de bizonyára menni fog. És akarom is, hogy menjen. Anyává akarok válni, és jó anya szeretnék lenni. A következő hónapok ls évek fő feladata ez lesz most már.
Liza, 2017. április 09.
Kapcsolódó:
