Terhesnapló10 - Liza: Csak várok és várok… pedig már nagyon túllennék rajta (39. hét)
Amikor utoljára a szülészorvosomnál voltam az előző héten, huncut vigyorral közölte, hogy szerinte előbb fogok szülni, mint a naptár szerinti kiírásom van, mert látja az arcomon, hogy úgy van felpuffadva. Nos, én ettől nem rémültem meg, hanem lázba jöttem, és boldog lettem, mert már nagyon túllennék a dolgon. Számba vettem újra mindent, hogy biztosan mindent megvettünk-e, előkészítettünk-e. A kórházi táskám már hetek óta össze van pakolva, a kiságy, a pelenkázó felállítva, lemosva, a szövet pelenkák kimosva, kivasalva, babaruhák szintén kimosva, kivasalva a baba szekrényben előkészítve.
A heti CTG vizsgálat bár nem mutatott méhösszehúzódásokat, de a szülésznő is azt mondta, hogy bármelyik pillanatban szülhetek. Ki is töltöttük a szülésnél szükséges adatlapokat, hogy ne akkor kelljen, amikor már vajúdok. Még a buszmegállóban várakozók, és a zöldségárus hölgy is a piacon, mindenki azt mondogatta nekem, hogy nagyon közel járok a nagy naphoz, mert látják rajtam.
Én csak várok, és várok, de nem jön el a nagy pillanat. Minden kis fájdalomra azt hiszem, hogy végre elindul a folyamat, de nem. Egy nappal ezelőtt még a szülésznőmet is felhívtam, hogy új fajta nyilalló fájdalmakat érzek, hátha, de ő elmondta, hogy amíg ez nem tart legalább 2 órán keresztül és rendszeres 10 percenkénti fájdalmakkal, addig nincs értelme bemenni a kórházba.
Azt hiszem, ha senki sem mondogatta volna, hogy előbb érkezik a baba, én is türelmesebb lennék, és nem várnék valamit, ami lehet, hogy be sem következik. Most meg itt türelmetlenkedem. Próbálok lehiggadni, és türelmesen várni.
Liza, 2017. július 23.
