Terhesnapló10 - Liza: A rettegésnek vége, most már örülhetünk! (15. hét)

Férjem elkísért a védőnőhöz és teljesen meg volt rökönyödve a helytől, illetve magától az eljárástól is. Én azt gondolom, hogy nagyon sok olyan állapotos nő van, aki nem túl jó körülmények között él, vagy nem tud megfelelő képzettséghez jutni. Szerintem az is jó, hogy egyáltalán van ilyen szociális rendszer Magyarországon.

A védőnő megmérte a súlyomat, felmérte az adataimat, kórtörténetemet és minden olyan hasznos tanáccsal ellátott, ami szerinte egy kezdő anyának szükséges. Kedves volt, de látszott rajta, hogy kissé belefásult a munkájába, azonban szimpatizált velünk, jól elbeszélgettünk. Megkaptam a terhes kiskönyvemet végre, amit már nagyon vártam, mert bárhova mentem, minden orvos hiányolta, de a műtétem miatt csak később tudtam ezt megszerezni a védőnőtől. Kaptam egy rakat katalógust, prospektust, meg kupon füzetet. A párom pedig kapott két vékonyka kis füzetet, amelyben a leendő apákat látják el tanácsokkal. Nagyon tetszett mindkettőnknek a kis olvasmány, érdekes és aranyos gondolatokkal, kedves rajzokkal van tele.

Eljött a következő kontroll időpont a szülészorvosomnál. A műtét óta most találkoztunk újra először. Kissé feszengett, és újra kellett kezdenünk a kapcsolatunkat. A találkozó elején egy ideig komor volt a műtéti zárójelentést és leletet olvasva, de kérleltem, hogy próbáljunk már továbblépni. Nagyon hálás vagyok neki, és az összes női ismerősömet hozzá fogom küldeni rákszűrésre, mert valóban sokat jelent, hogy ilyen különleges módszerrel dolgozik. De már nem bírom a sok komor és sajnálkozó arcot. Túléltem! Ráadásul a magzatom is, és még az sem biztos, hogy császárral kell szülnöm. Akkor meg mosolyogjunk és örömködjünk, ne sírjunk…! Az orvos újra feltette a kérdést, hogy akkor vele akarok szülni? Na mondom, ezek után?! Természetesen…!