Terhesnapló10 - Liza: A békesség szigetén (28. hét)

A ház méretei miatt könnyedén megoldottuk, hogy amíg egy szoba készül, addig más szobákban tudjunk komfortosan tartózkodni vagy kisebb munkákat csinálni. A konyhát a párom igen hamar rendbe tette, és gondoskodtunk az alap edények, eszközök és élelmiszerek kipakolásáról, így már a kezdetektől fogva tudtam főzni. Egyszerűen imádok itt lenni, ha tehetném, vissza se mennék a fővárosba, és szerencsére a felújításhoz szükséges eszközöket sem kell ott megvennünk, mert van errefelé műszaki bolt vagy az autópálya mentén nagyobb barkácsbolt. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy így alakultak a dolgok, és mire megérkezik a kisfiúnk, mindennel készen leszünk.

Szóval az én feladatom gyakorlatilag, amit terhesen is tudok csinálni a falak glettelése, a főzés, és a könnyebb alapanyagok beszerzése a boltokból, ha valami elfogyna. A frissen festett szobákba természetesen nem megyek be, mert a festékgőz nem tesz most jót, de nagyon hamar át tudjuk szellőztetni a jó huzattal a házat, így ezen sem kell aggódnunk. Sok barátunk és családtagunk csatlakozik a felújító brigádunkhoz, fantasztikus, milyen munka folyik. Még ózon gépet is kaptunk kölcsön, amivel teljesen ki tudjuk fertőtleníteni a házat.

Kifejezetten jó érzés fizikai munkát végezni annyi szellemi fáradtság után. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni a vasalást vagy a virágok metszését. Már kezdek ismerkedni azzal az érzéssel, hogy nem kell nap mint nap bemenni az irodába, hanem az itthoni teendők elvégzéséhez szükséges napirendet próbálom inkább felállítani. De bármilyen munka is van itthon, ez a csend és nyugalom, ami körbe vesz, megfizethetetlen. Az egyetlen izgalmam annyi lehet, hogy időben elinduljak a buszmegálló felé, hogy le ne késsem a buszt.