Terhesnapló 4. - Várva várt Karácsony

A karácsonyi készülődés persze most sem maradt el, szépen kitakarítottunk, felosztottuk a feladatokat, sütöttünk-főztünk annyit, hogy még majdnem 27.-én sem kellett főzőcskézni.

A Szenteste pörgősen és hangosan telt, nagy volt a nyüzsgés a testvérem gyerkőcei miatt, de az ünnepi ebéd és az ajándékbontás, majd némi játék után hazamentek, így tudtunk pihenni, ami még most is tart.
Mr. Mimit sikerült meglepnem egy fotóalbummal, amit az elmúlt közös 6 évünk képeiből raktam össze és tényleg csak mi ketten szerepelünk benne. Az utolsó oldalra beraktam Oli ultrahangos képét, a kísérő szöveg pedig az volt, hogy „Ez még csak a kezdet, a java még hátra van”. Nagyon tetszett neki, sikerült kicsit el is érzékenyülnie. Nehéz időszak a Karácsony neki minden évben, sajnos az ő szülei már nem élnek és érzem rajta, hogy ilyenkor jobban is hiányoznak neki. Remélem, hogy Oli azért valamennyire be tudja majd ezt az űrt tölteni a szívében és  újra igazi családban fogja magát érezni, bár tudom, hogy az én szüleimet sem tudná semmi és senki pótolni.

Karácsony első napjának reggele sikerült a legjobban, nem is emlékszem rá, hogy mikor volt ennyire meghitt, közös reggelünk, amikor sokáig ágyban maradunk, összebújunk, beszélgetünk, ráadásként élvezzük, ahogy Oli ide-oda vándorol és púpokat csinál az oldalamon. Valahogy mintha ő is érezte volna ezt a nyugalmat és az ünnepet és 24-én összeszedte volna minden erejét, azóta le sem áll, az eddigieknél sokkal erősebben és aktívabban adja tudtomra, hogy ő is jelen van már közöttünk.

Az egyetlen dolog, ami beárnyékolta az ünnepet a betegségem volt, sajnos nagyon kijött rajtam a nátha és a torokfájás, elképesztően szomjaztam egy tányér forró húslevesre. A nátha most már átment köhögésbe, remélem, 1-2 napon belül elmúlik az egész és végre végig tudom aludni majd az éjszakákat. Gyógyszert sajnos kénytelen voltam bevenni néhány alkalommal, próbáltam elkerülni, hogy belázasodjak, de ha tudtam megoldottam homeopátiás bogyókkal és teával, mézzel.

Annak ellenére egyébként, hogy nem mentünk sehová, azért a készülődés alatt nagy volt itt a jövés-menés, néhány rokon azért be-beugrott a családjával. Sokat beszéltek a babáról, hogy mennyire várják már, ami jólesett, de ahogy egyre közeledik a szülés ideje, kicsi szorongás azért van bennem. Így is sokszor eszembe jut, de ha többet is emlegetik mások, nem tudok mással foglalkozni.

Beszélni nem szívesen beszélek róla, nem szeretném, hogy szüléstörténetekkel sokkoljanak, vagy ha jobban belemennénk a témába, sőt kifejezetten kerülök minden olyan ismerőst is, akiről tudom, hogy problémás volt a szülése és szeret is róla beszélni. Ami jól esett egyébként, hogy az egyik nagynéném azért annyit megjegyzett, hogy ne aggódjak, nemsokára túl leszek rajta. Nem tudom miért, de hálás voltam ezért a megnyilvánulásáért. Szeretnék lelkileg felkészülni és ráhangolódni a szülésre és úgy érzem, hogy ezt magamban kell elintéznem. Persze segítséget kapok hozzá a szülésznőmtől és a védőnőmtől, de nem szeretném, ha mindenki rám erőltetné a véleményét és csak erről beszélnének.

Szilveszterre nem tervezünk semmi különöset, egy baráti párt hívtunk meg magunkhoz, ott is várandós a barátnőm, így nem lesz ereszd el a hajamat buli. Mivel én 3 hónappal előrébb tartok nála, így jobbnak láttuk, ha nálunk lesz megtartva a szilveszterezés, még ha nekünk kell is készülnünk Mr. Mimivel - túlzásba nem fogjuk azért vinni -, egyre kényelmetlenebb minden testhelyzet, így otthoni környezetben a megszokott ágyon, kanapén és párnákkal jobban fogom viselni az estét. Legalábbis remélem. Társasági életet viszont azért néha kell élnünk egy kicsit és most még jobban találunk rá alkalmat.

Jövő hét közepétől pedig kezdjük újra az orvoshoz szaladgálást, ultrahang, védőnő, aztán következő héten újra kórház, már csak néhány hét és kicsit változatosabb lesz a program egy kis NST-vel és CTG-vel.

A babaszoba dekorálást egy kicsit elhalasztottuk a betegségem és a kiságy cseréje miatt, így januárban, miután Mr. Mimi elhozza Oli új ágyát, kezdődhet a berendezkedés, fészekrakás. Addig is egyre több dolgot próbálok neki beszerezni, kis sapkáktól kezdve a bundazsákig, hogy amikor szeretne már megérkezni közénk, nyugodtan és felkészülve várhassuk az érkezését, hogy végre teljes család lehessünk.

Mimi