Terhesnapló 4. - Pocakmustra

• Életemben először látom a köldökömet legbelül, ugyanis a zsírpárnácskák elcsúsztak és így kifordíthatóvá vált.
• Zsírpárnácskák fellelhetősége a pocak legalján van.
• Pocak olyan szőrös lett, mint egy kiscsibe, és kicsit be is sötétedtek a szálacskák. Éljen!
• Pocakot nem lehet behúzni, hogy elférjen akár buszon, akár a konyhában. Kicsit sem.
• Könnyebb és jobb érzés is átfordulni a másik oldalra, ha kezünkkel alátámasztjuk pocakot.
• Igaz, hogy súlyánál fogva megfájdul tőle a derék, de nagyon hasznosnak bizonyul könyvtámaszként és bögretartóként.
• Pocak jó búvóhely egy baba számára, a tapasztalatok alapján a legkényelmesebb terület pocak húgyhólyag körüli része, hát-és talpvakarásra pedig leginkább a bordák alkalmasak.

A héten sikerült megejteni egy újabb orvosi vizsgálatot, amit igazából nem is bánok, mert ha emlékeim nem csalnak, a 24. hét óta nem kukkantottak be a lábaim közé. Most nem a kedves Mikulás doki bácsinál volt jelenésem, hanem a kórházban vizsgáltak meg. Az óriáskezű doki elérkezettnek látta az időt, hogy kenetet is vegyen, hogy megnézzük, nincs-e valami oda nem illő a hüvelyemben, bár ránézésre szerinte minden rendben van. (Soha nem fájt ennyire még kenetvétel, de meg kell mondjam, hogy olyan gyorsan végzett a doki, hogy felesleges lett volna megpróbálnom lazítani, mert már kint is volt, mire reagálni tudtam volna.)

Kitapintotta a méhszájat, 2100-as értéket állapított meg a legutóbbi 2000-el szemben, és annak ellenére, hogy a méhszájam nem kezdett még el kinyílni úgy igazán, pihenésre intett, miután jeleztem neki, hogy sokat görcsöl a derekam és szurkál a hasam. A tüneteken a magnézium csak ímmel-ámmal segít, viszont pihenni nem tudok a teendők mellett annyit, mint amennyit érzem, hogy kellene.

Azért igyekszem, bár néhány napja egy kicsit sikerült összeszednem magamat lelkiekben is egy nagyobb hullámvölgy után, talán kicsit összeszedettebb vagyok, és a feladatokat jobban be tudom osztani, bár mintha kicsit a többiek is próbálnának jobban odafigyelni rám.

Ha már úgyis a kórházban voltunk, beugrottunk a laborba is vérfrissítés és persze vizsgálatok céljából, még örültem is neki, hogy vizelet mintát is kell adnom, mert erősen kerülgetett a pisilhetnék a dokira és a szülésznőre való várakozás közepette. Az örömöm nem tartott sokáig, mert egy néni elfoglalta az egyetlen (!) mosdót, ami vizeletminta adására szolgált, és ha az élete múlt volna rajta, akkor sem tudott volna kipréselni magából néhány cseppecskét sem, de azért kitartóan próbálkozott 20 percen keresztül. Másik mosdó persze se közel, se távol nem volt, ráadásul vártak előttem még ketten.

Érdekes egyébként, hogy amióta várandós vagyok, sokkal rosszabbul viselem a vérvételt, régebben semmi problémám nem volt, rendszeresen adtam vért is.

Oli helye egyre szűkösebb kezd lenni, ami az én szempontomból azért jó, hogy nem tud akkorákat rúgni, inkább nyújtózkodik és ki-kidugdossa főleg a talpacskáit, és ha jó kedvében találod, még azt is megengedi, hogy megfogdosd kicsit. Ha beszélek hozzá, mindig mocorog válaszképpen és szereti a tenyeremet is követni a pocakomon, megy utána és rugdossa.

Influenza elleni oltással kinek milyen tapasztalatai vannak? Meg kell mondjam, én még soha nem adattam be magamnak, és nem mertem most beadatni, nehogy valami komolyabb mellékhatása legyen magának az oltásnak. Mindenesetre próbál mindenki a környezetemben jobban odafigyelni, a határozottabb fellépésem és szekálódásomnak köszönhetően most már nem érik be egy sima kézmosással, de rendszeresen fertőtlenítik is kezüket. Az 1000 mg-os C-vitamin továbbra is a mindennapjaim része, és igaz, hogy a kivitől sikerült talán kicsit megundorodnom - amit nem is csodálok ilyen mennyiség után -, de a helyére jött a narancs, amiből napi kettő a minimum, a zöldségekről pedig már ne is beszéljünk. Remélem, nem leszek már beteg a szülésig.

Jövő héten veszünk részt az első szülésfelkészítőn, mint kiderült, öt alkalmas a „tanfolyam”, és időpontilag egybeesik a szülőszoba látogatással, ahová nem tudtunk eddig bejutni. Az első alkalomra, ami a szülésről és a légzőgyakorlatokról szól, Mr. Mimi is eljön velem, szeretné tudni, hogy pontosan mi is vár ránk néhány hét múlva.

A védőnőm átküldött nekem egy kiadványt, ami kifejezetten a leendő apukáknak szól, szó van benne a terhességről, szülésről, az újszülöttről, hogy mit tud majd, ha megszületik, és hogyan lehet vele kapcsolatot kialakítani. Megemlítettem Mr.Miminek, aki először kicsit közömbösnek tűnt, de aztán 1-2 nap múlva nekiállt és elolvasta. Láttam rajta, hogy megfogalmazódtak benne kérdések és mintha aggodalom is látszott volna az arcán, aztán beismerte, hogy kezd parázni egy kicsit, félt minket, hogy nehogy bajunk legyen Olival a szülés közben, és nem tudja, hogyan fog boldogulni a baba körüli teendőkkel.

Két-három éve, amikor megkérdeztem, hogy bejön-e majd a szülésre, egyértelműen nemet mondott, ehhez képest most már az jár a fejében, hogyan fog majd tudni nekem segíteni a szülés közben. Jó érzés látni rajta a változást: határozottan kezd megnyílni és látszik, hogy mennyire izgatott Oli érkezése miatt.

Legnagyobb meglepetésemre pedig az esti fürdetést is lestipistopizta már. Kíváncsi leszek!

Mimi