Terhesnapló 4. - Influenza és mézeskalácsok újra

Apukám sajnos beteg lett, valószínű influenzás, messziről próbáltam kerülni az elmúlt napokban, kiló számra ettem a mandarint, a C-vitamint, egész nap mézes teát kortyolgattam és frissen facsart citromlével kínoztam magamat. Persze ennek meglett az eredménye is: sikerült elkapnom a betegséget. Ma reggelre már fájt a torkom, rossz volt a közérzetem és náthás is vagyok, érzem, hogy az egész arcüregem a hallójáratomig „át van fázva”. Mi másra vágyhatna egy 7 hónapos terhes kismama karácsony előtt 3 nappal…

Beszereztem amúgy egy homeopátiás szert, amit kifejezetten az influenza tüneteinek enyhítésére szolgál, sőt, ha időben elkezdi valaki szedni, akkor meg is lehet előzni azt. A mandarin, C-vitamin, mézes tea pedig marad továbbra is a mindennapok része.

A karácsonyi készülődés így sem maradhat el, úgyhogy mézeskalácssütés lesz a ma délutáni program, persze szigorúan saját receptből. Tavaly vettem egyébként a svéd lakberendezési üzletben egy olyan kiszúró forma szettet, amiben volt rénszarvasos is, mondhatnám úgy is, hogy kifejezetten a rénszarvas miatt vettem meg, ami olyan nagy, hogy könnyen deformálódik és törik, szóval 3-4 db után feladtam és visszaraktam a dobozába, viszont a mókus, süni és a többiek rendkívül jól viselkednek, úgyhogy idén is csatasorba állítom őket. Hétvégén méteres kalács és püspökkenyér sütés vár még rám, plusz a lakás kitakarítása.

Kedden megejtettük az ultrahang vizsgálatot, ami feltétele volt a szülésznő fogadásnak. Én ilyen böszme asszisztens és orvos párosítást még az életben nem tapasztaltam, köszönni is alig akartak, egyszerre három nagypocakos kismamát betereltek az öltözőbe és még az asszisztensnek állt feljebb, hogy mért nem engedjük át közöttünk a rendelőbe. Talán azért, mert egyikőnk sem tudja behúzni a hasát?! Szóval másodikként bejutottam, a doki hozzám sem szólt, kérdezni nem lehetett, mert siettek, annyit sem mondott, hogy minden rendben van-e, csak a kezembe nyomta a papírt.

A papírral átmentünk a szülészetre és a szülésznővel karöltve kisilabizáltuk, hogy a lelet, amin kb. 4 adat szerepelt, nem mutat semmi problémát, a baba méretei normálisak - sajnos ahhoz kevés adat szerepelt a papíron, hogy a súlyát meg tudjuk saccolni -, és már koponyavégű fekvésben van, ami jó jel. Persze ilyenkor még forgolódik, de én is érzem, hogy általában már a bordáimat rugdossa a kis huncut.

A szülésznővel együtt kijött a főorvos is, és meglepetésemre megkérdezte, hogy jól érzem-e magam, nincs,e valami panaszom és van,e bármi kérdésem. Annyira meglepődtem, hogy minden kérdést elfelejtettem, amit szerettem volna megkérdezni. No mindegy, négy hét múlva úgyis újra találkozom a kedves doktor bácsival, akinek nem tudom nem a kezét bámulni, mert amúgy is egy nagy mamlasznak tűnik a doki, és olyan hatalmas keze van és duci ujjai, hogy remélem nem lesz szükség a méhszáj kézzel történő tágítására szülés közben, ha esetleg pont őt fogom ki.

Január első hetében újra ultrahang, de a megszokott helyen és környezetben a kedves és alapos Mikulás bácsinál, úgyhogy remélem kicsit többet fogunk megtudni Oli méreteiről.

A múlt heti kihívás teljesítve, húsgolyó készletek feltöltve. Plusz olcsón találtunk baba törülközőt, kiskádat, amiben csúszásgátló csíkok vannak, és egy aranyos fali lámpát, nem túl erős fénnyel a babaágy fölé.

A kiságyat Mr. Mimivel felülvizsgáltuk és sajnos rá kellett jönnünk, hogy nem elég biztonságos és elég régi már, túl sok lenne rajta a javítanivaló, így kapunk egy másikat egy kedves rokonunktól, ami tökéletes állapotban van, csak matracot kell hozzá vennünk.

Mindenkinek nagyon kellemes karácsonyt kívánok és jó készülődést!

Mimi