Terhesnapló 4. - Ez az év is jól indult

Néha nagyon magamba tudok zuhanni, mert sokszor úgy érzem, hogy valahogy nekem-nekünk semmi nem akar gördülékenyen, simán menni, mindig falakba és problémákba ütközünk. Nagyon reméltem, hogy ez az utolsó 1,5-2 hónap idegeskedés nélkül, nyugodtan telik majd és leginkább arról fog szólni, hogy lélekben készülődünk Oli érkezésére. Majd csak túl leszünk ezen is. Végül is azt mondják, hogy mindenkire annyi nehézséget rónak, amennyit elbír. Én próbálkozom.

Igyekszem annyiszor bemenni hozzá látogatni, ahányszor csak tudok, de félek, hogy elkapok valamit a kórházban, ráadásul, ahol ő fekszik, betegebbnél-betegebb emberek fekszenek. Ő persze nem erőlteti, sőt azt mondta, hogy egyáltalán nem zavarná, ha nem is mennék be, attól, hogy ő bent fekszik, nekem még vigyáznom kell Olira és ahogy közeledik a szülés időpontja még fontosabb, hogy egészségesek és erősek legyünk.

A héten megpróbáltunk bejutni szülőszoba látogatásra, de esélytelennek bizonyult a dolog, az összes szülőszoba tele volt, és a vajúdóban is egymásnak adták a kismamák a kilincset és az ágyakat. Ennek állítólag az az oka, hogy annyira népszerű a kórházunk szülészete, hogy még a fővárosból és a környező városokból is idejárnak, ezért mindig tömegnyomor van. Igazán bíztatóan hangzik, ez pontosan az a szitu, amikor a mennyiség kezd a minőség rovására menni.

Beszéltem a szülésznőmmel, meséltem neki az aggályaimról a szüléssel kapcsolatban, és hogy lenne néhány kérdésem, ami felmerült bennem az elmúlt 1-2 hétben. Nagyon kedves volt és megkért, hogy aludjak rá néhányat, írjam össze a kérdéseimet, és amikor legközelebb találkozunk, leülünk és megbeszéljük a dolgokat. Kifejezetten megnyugtató vele beszélgetni és nemcsak a szülés fizikai részével foglalkozik, hanem lelki értelemben a babával kapcsolatban is próbál tanácsokkal ellátni.

Legutóbb, amikor bent voltam nála, arról beszéltünk, hogy miért is fontos a baba szempontjából, hogy legyen kialakult kötődés közöttünk. Ami felkeltette a figyelmemet, az volt, hogyha megvan a bizalom köztem és a baba között, és kialakult egyfajta kötődés, könnyebben tudok vele kapcsolatot teremteni a vajúdás közben is, amitől kisebb megrázkódtatás neki a világrajövetele. Mert ha jobban belegondolunk, ő a kis nyugodt, védett, meleg burkában növekszik, milyen sokként hathatnak rá a méhösszehúzódások, és egyáltalán a sok inger.

Ha már a szülésznőnél tartunk, szurkoljatok, hogy ne a február 11.-i héten induljon be a szülés, mert szabadságon lesz egy hétig!

Az ultrahangon mindent rendben talált a kedves Mikulás doktor bácsi, Oli súlyát nagyjából 1330 grammra saccolta. A biztonság kedvéért azért rákérdeztünk nála is Mr. Mimivel, hogy ugye lánynak tűnik még mindig, mert azért, ha jobban belegondolunk, eddig csak egy doki mondta azt, hogy lány, a többi nyilatkozni sem mert, mert nem igazán látszódott. Azt mondta, hogy határozottan kislánynak tűnik, úgyhogy megnyugodtunk, nem hiába kezdtünk bele a lila, sárga és enyhén rózsaszínes ruhácskák gyűjtésébe.

Szépen lassan gyűjtögetjük a kórházi csomagba is a cuccokat, már beszereztem két nagyon szexi szoptatós hálóinget, amikor megláttam, az jutott róluk az eszembe, hogyha valaki nagyon fázós, használhatja szeretkezés közben is.

Van már egy csomag pelusunk is, néhány body, rugdalózók, kis kesztyűk, mini zoknik. Sőt, már egy Oli polc is van a szekrényünkben, jó érzés kinyitni és megszemlélni, hogy milyen kis pihe-puha színes ruha halom van már bent. Ha jobban belegondolok, már minden megvan, ami a kórházba kell és az első  néhány napra, amit már itthon fog tölteni. Megnyugtató érzés.

Olipopp elképesztően tündérien viselkedik az elmúlt napokban, már egyáltalán nem zavarja, ha Mr. Mimivel non-stop tapizni akarjuk, egy pillanatra sem áll le, folytatja tovább a rugdosást-böködést. Úgy tűnik, hogy most már kifejezetten élvezi, ha a tenyerünk vagy apa füle alatt lavírozhat. Az elmúlt 3-4 napban Mr. Mimi már meg sem kérdezi, hogy fent van-e, mert a kiscsaj egész álló nap és éjjel ébren van - velem együtt, mert ilyen rugdosás közepette nem lehet aludni -, nyújtózkodik, ha a jobb oldalamon fekszem, akkor a bal oldalamon megtámasztja magát és elkezdi sorozni a másik oldalt. Cápásat játszik és hullámzik mindenfelé, és akkorákat rugdos, hogy nem lehet kívülről nem észrevenni.

Január vége felé már kinéztünk egy szülésfelkészítő tanfolyamot, sőt már itthon is meghallgattunk egy előadást, ami erről szólt. Kicsit magabiztosabbnak éreztem magamat utána, elhangzott néhány dolog, ami újdonság volt számomra és nem arról szólt, hogy mit kell vinni a kórházba, hanem, hogy mi fog a vajúdás és a szülés alatt és után történni.

Holnap védőnő látogatás, most több, mint egy hónap maradt ki az ünnepek miatt, nagyjából 5-6 hét alatt 1-1,5 kg ment fel rám, ami a hasam méretén látszik úgy igazán. Amit azért említeni akarok neki, hogy a vérnyomásom eléggé alacsony mostanában, a kávé és a reggeli után is egész délelőtt szédelgek és hányingerem van újra, nem tudom, mit kéne csinálnom azon kívül, hogy próbálom a programjaimat délutánra időzíteni. Az ágyból nem kelek fel hirtelen, hagyok időt magamnak, fokozatosan kezdek neki a napnak és a napi két kávé is megvan.

Mimi