Terhesnapló 4. - Decemberi tervek

A nőgyógyászati központban, ahová járok, legközelebbi ultrahang időpontnak január elejét írták ki, míg a kórházban ezt a vizsgálatot december közepén meg tudjuk már ejteni. Nem mintha ez nagyon zavarna, végül is eggyel több alkalom, hogy láthassam miniMimit - aki már nem miniMimi, de erről majd később -, és így nem kell azon idegeskednem, hogy megint mennyi idő eltelik két vizsgálat között.

Megjöttek a vérvétel eredményeim is, a terheléses vércukor eredménye teljesen jó lett, a vassal sem volt probléma és a vizeletemben sem találtak semmi oda nem illő dolgot.

A hét elején megejtettem még egy védőnő látogatást is, a vérnyomásom továbbra is jó, a súlyom már nem stagnál, bár a pocakom mérete nem kevéssel nőtt az elmúlt 1-2 hétben, így csodálkoztam volna, ha továbbra sem mutatott volna többet a mérleg. A 6. héten mért súlyomhoz képest egyébként 2 kilóval vagyok több, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy a következő hetekben lejjebb ment a súlyom így most 6,5 hónapos terhességnél 4 kg plusznál tartok. Próbálok nem rágörcsölni, hogy mennyit hízok, de mivel amúgy is túlsúllyal indultam, így azért frusztrál a dolog. Kedvem lenne nyüszíteni, amikor a védőnőnél mindig többet mutat a mérleg, mint itthon…

Eddig egyébként kifejezetten jól éreztem magamat a bőrömben a növekvő pocakommal együtt, viszont elérkezett az a pont, amikor kezdem magamat túl nagynak érezni és igen, tudom, hogy lesz ez még rosszabb is.

A hétvégén sikerült kisebb pánikot okoznom a családban és egy üzletben. Történt ugyanis, hogy volt némi elintéznivalóm a környéken, így reggeli után neki indultam, a teendőimmel nagyjából 25-30 perc alatt végeztem is volna, ha az utolsó üzletben, ahová be kellett mennem nem fűtöttek volna annyira. Bementem majd 1-2 perc után kifordultam onnan, mert éreztem, hogy ezt nem nagyon bírom tovább.

Sajnos muszáj volt visszamennem, előre meg volt beszélve, hogy aznap beugrom, ugyanis a gépemet ebben a boltban szerelték és végre elkészült. Bementem, mondták, hogy nyugodtan hagyjam nyitva az ajtót, de az sem igazán segített, gondoltam, gyorsan túl leszünk a dolgon, a srác összefoglalja, hogy mire jutott. De annyira sok mondanivalója volt, hogy egyszer csak azon kaptam magam, foltok úszkálnak a szemem előtt, aztán minden elsötétült. A szerencsém az volt, hogy nagyon közel álltunk egymáshoz és sikerült elkapnia félig-meddig, így csak a térdemet ütöttem meg, a pocakomnak semmi baja nem lett. Kicsit leültem, ittam egy pohár vizet, aztán haza is sétáltam.

Annyiban furcsállottam az ájulást, hogy előtte kávét is ittam és ettem is, biztos a meleg volt a ludas és a levegőtlen kicsi helyiség. Ettől függetlenül jól érzem magamat, 1-2 rosszullétes reggeltől és enyhe pocakfeszüléstől eltekintve, az éjszakáim is nyugodtan telnek, maximum egyszer kell csak pisilni, a lábam és a derekam sem fáj úgy, mint néhány hete.

A szülésfelkészítő videót még mindig nem néztem meg, egyszerűen csak megfeledkezem róla - vagy a tudatalattim próbálja kizárni a fejemből. Kezdenek a gondolataim már a szülés körül járni, el is határoztam, hogy decemberben azért a kórházi csomagomat elkezdem összepakolni, lassan előveszem a listát is, amire fel vannak írva a még beszerzendő dolgok. A kiságy is lassan lekerül a padlásról anyuéknál, megnézzük, milyen állapotban van, talán egy új kókuszmatracot sem ártana bele vennünk.

Lehet, hogy még korainak tartjátok a készülődést, de végül is decemberben már a 30. hetet töltjük, és én amúgy sem vagyok az a típus, aki az utolsó pillanatban kezd el kapkodni. A gondolattól is ráz a hideg, hogy csak akkor legyenek beszerezve a dolgok, amikor én már a kórházban leszek. NEM AKAROM! Én szeretném megvenni a szükséges dolgokat és nemcsak előre kinézni, hogy majd Mr. Mimi megveszi, ha már miniMimi kint lesz.

A „szoba” dekorációját is meg szeretném csinálni, azért tettem idézőjelbe, mert az első néhány hónapban velünk egy szobában lesz, és így inkább babasarkot díszítünk és nem szobát. Nagyjából már körvonalazódott a fejemben, hogy mit hogy szeretnék, ha kész lesz, igyekszem majd képet felrakni róla.

Eldöntöttem: az ünnepek alatt nem vásárlással akarok foglalkozni, próbálom már most kerülni a tömeget, egyrészt az ájulás miatt, másrészt mivel nem fogom beadatni az influenza elleni védőoltást. Idén elhatároztuk, hogy lecsökkentjük az ajándékozottak listáját és csak a családban lévő gyerekeknek veszünk valamit. Ezen egyébként már túl is vagyunk. Megegyeztünk, hogy Mr. Mimivel mi sem ajándékozzuk meg egymást, inkább spórolunk a babára és elég ajándék az nekünk, hogy néhány év után végre együtt leszünk már 24-én is, és kivételesen nem fogok én sem dolgozni, mint az elmúlt években.

És még egy apró megjegyzés. Igaz, hogy nem szoktam túlzásba vinni az alkohol-fogyasztást, de igazán jól esne egy fél pohár Martini citromkarikával és jégkockával… sóhaj.

Mimi