Terhesnapló 2. – Részemről bármikor szülhetünk!

Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy az orvosom tévedett a négy héttel – lassan egy hónappal! - ezelőtti jóslásával, miszerint egy hét múlva szülni fogok. Igaz, azt is mondta, hogy ha én elhatároztam valamit, hogy mikor szeretnék szülni, akkor az úgy is lesz. Én meg egyre jobban érzem magam lelkileg, és egyre kevésbé határozok el bármi konkrétumot. Szeretettel várom Csongort abban a pillanatban, amikor ő úgy érzi, gondolja, hogy jönnie kell. Szívesen hordom odabent, és szívesen meg is szülöm, de abszolút nem sürgetem, nem is halogatom, csak várom nyugodtan. Jelen pillanatban, mert a hangulataim képesek a skála két végpontja között mindenhova ugrándozni. De most jó.

Ami zavar, az az, ha sürgetnek. Tudom, én ültettem el mindenkiben a korábban szülés ötletét egyrészt a doktorom jóslatával, másrészt azzal, hogy a Kicsi is korábban született. De most már utólag még erősebb a meggyőződésem, hogy az csak egy fertőzés miatt volt, ő nem akart volna még világra jönni - következésképp a szülés is másmilyen lesz most! -, és a Nagy, akinél nem merült fel ilyen probléma a végén, mindössze egy nappal született a kiírt időpont előtt. Úgyhogy most már inkább az első szülésemhez, terhességemhez hasonlítom ezt a mostanit, és valamikor a múlt héten elhagytam azt a hozzáállást, hogy úgyis előbb fog születni Csongor, és maradt a türelem.

Inkább arra biztatom, hogy ne nőjön már sokat, hiszen ha az utolsó mérés jó volt, és azóta előírás szerint gyarapszik, akkor már olyan 3700 gramm körül lehet, ez így pont elég lenne. Szóval nem szeretem az egybenvagymég-telefonokat, bár tudom, hogy ez természetes ilyenkor a rokonság, barátok részéről, és ha nem érezném sürgetésnek, maga az érdeklődés jól is esik. De úgyis mindenkinek szólni fogok, amikor drukkolhatnak.

Mindenki tippelget, ez viszont nem zavar, kíváncsi vagyok, kinek jön be a tippje, nekem most épp apósomé tetszik legjobban, aki 21-ét jósol: ez nem sürgetés, hiszen a kiírás előtti nap, ráadásul a téli napforduló napja, és még az is az előnye, hogy pont 24-én jöhetnénk haza a kórházból és betehetnénk Csongort a karácsonyfa alá.

Egyébként igyekszünk kihasználni az időt, egyre fogynak a kipipálnivalók a képzeletbeli listámról. Megvolt az utolsó utáni mozi, nagyon örültem neki. Kész a bejgli, remélem, el is áll karácsonyig. Becsomagoltam egy adag ajándékot, a páromén kívül kevés van vissza, az persze egy jó kérdés, hogy az övét mikor és hogyan fogom titokban csomagolni. A gyerekekét meg a többiekét akkor, amikor lefeküdtek este, ez világos, de akkor K. ott van velem. Biztos lesz még valami külön programja karácsonyig. Fogalmam sincs, lesz-e ünnepi menü karácsonykor, de az alapanyagok a mélyhűtőben, kamrában várják, hogy sor kerüljön rájuk.

Azt érzem, hogy megvárja ez a baba, amíg mindent kipipálok a képzeletbeli listán, pedig valójában ő az első. Szeretném, ha ezt érezné. Hogy bármikor jöhet, és nem baj, ha nem lesz minden becsomagolva, vagy kimarad valami karácsonyi program, nem készül el valamelyik ajándék. Akkor fogok örülni neki, amikor jön. Annyit szoktam kérni esténként, hogy ha már eddig nem indult el, akkor hadd aludjunk kicsit, és csak utána jöjjön. Mindkét fiam akkor jelentkezett ugyanis, amikor lefeküdtem aludni. De ettől se félek igazából, mert emlékszem, hogy minden fáradtság elmúlt. A Kicsinél talpon voltam egész nap, és jó későn feküdtünk le, hajnali fél egykor még olvastam, amikor elment a magzatvíz. Tizenöt órával később született meg, és még néhány órán át bizony nem az alvásra gondoltam utána sem. Keddi napon született, hétfő reggel héttől kedd este nyolcig voltam egyhuzamban ébren, és mégis bírtam, biztos a hormonok, meg a test csodálatos működése, amitől ez egyszerűen megy.

Ezen a héten már kétszer kell NST-re menni, az első tegnap meg is volt. Most megint K. vitt, de ment volna utána dolgozni, arra számítottunk, hogy olyan hamar végzek, mint legutóbb, amikor reggel nyolckor már bent voltam a városközpontban a buszpályaudvaron. Még jobbak is voltak az esélyeink, mert most hétkor én voltam az első az NST vizsgálóban. Csak utána kellett másfél órát várni egy orvosra. A görbe, a mozgás most is rendben volt, Csongor ügyes baba, abban a tíz percben, amikor kellett, kitett magáért. Szerintem azért, mert utálja az NST-t. Én meg a várakozást utáltam. Azt egy nővér vagy asszisztens is meg tudja mondani, hogy a görbe rendben, a vérnyomásom rendben, sőt, most már én is meg tudom mondani. Gondoltam is rá, hogy eljövünk, de sajnos ilyenkor elveszik a kiskönyvet is, azt meg mégse akartam otthagyni.

Utoljára kilenc éve voltam 39 hetes terhes. Tegnap este mondjuk, azt hittem, nem is leszek annyi. Mármint betöltött 39 hetes, mert amikor este meséltem a fiúknak, folyamatosan keményedett a hasam, fájt a derekam, levegőt is alig kaptam, gondoltam, hogy ha ez így marad a mese után, ha mozgok vagy eszem-iszom valamit, zuhanyozom, akkor is, akkor mehetünk szülni. De nem, viszont a hasam, ha ez emberileg lehetséges, mintha még lejjebb ment volna ettől. Már nem tudok összezárt combbal ülni, belóg közé.

Olyan felszabadult, vidám hangulatban vagyok, sehol sincs már a múlt hét érzelmi hullámvasútja. Tegnap nagyjából négy és fél órán át voltak néha rendszereződő 5-7-8-10 perces fájásaim vagy jóslóim, de még elmúltak estére. Ma reggel pár húszperces volt, most, hogy ezt írom, éppen félóránként fájok, de lehet, hogy hosszabban kéne mesélni a fiúknak, mert abban a fotelben mindig brutális keményedéseim vannak jó sokáig, derékfájással. Pedig olyan kényelmes fotel amúgy, abban fogok éjszaka szoptatni is. A szülésznőm hívott pár órája, hogy megihat-e egy pohár bort a barátaival. Nagyon aranyos tőle, mondtam, igyon nyugodtan, legfeljebb megmagyarázzuk a rendőrnek. Részemről bármikor szülhetünk!

Éva