Terhesnapló 2. – Örök tanulság: nem kell kérdezni!

A héten – ez már a 19. hét! - megyek az orvosomhoz és a genetikai ultrahangra is, majd ott megmutatom, az eredmény ismeretében nézik meg a babát, és minden rendben lesz! A Kicsi cisztái miatt, amit nála a 19 hetes ultrahangon találtak, kicsit félek ettől a vizsgálattól, de örülök, hogy a múltkor, 15 hetesen jó alaposan megvizsgálta Pöttyöm fejét, és nem talált semmit. Mármint semmi kórosat.

A vércsoport- és ellenanyag-eredményem is jó, azt hiszem, a 20. hét környékén megint kell adnom egy kis vért, de már nem is emlékszem, mire... Talán toxoplazma-ismétlés? Na, majd addig kiderítem. Szóval a következő egy-két hét megint orvosos, védőnős, aztán megint szünet.

Kicsi fiamról írtam a múlt héten, hogy lázas lett, elvittem az üdülőorvoshoz, nem igazán vizsgálta meg, de azért felírt antibiotikumot. Két nap várakozást javasolt, hogy ha nem múlik a láz, akkor adjam be. Én három napot vártam, és igazam lett, mert lejjebb ment a láza, utólag nézve pedig valószínűleg a háromnapos láz (roseola) nevű betegsége volt, mert a negyedik napon kiütéses lett.

A nagyfiamat elvitték a szüleim és a tesómék gyermekhajóra, ahol egy bohóc-kalóz vagy mi, szóval egy kalóznak beöltözött, de bűvészkedő és bohóctrükköket bemutató többfunkciós illető szórakoztatta a közönséget a sétahajózás alatt. A Nagynak tetszett, de a műsor után hányt, aztán még hazafelé az autóban és itthon is. Ahogy hazaért, elláttam, megfürdettem, lefektettem. Aztán komoly fejfájás tört rám, és másnap egész nap olyan voltam, mintha én lettem volna rosszul előző este. Úgyhogy befaltam fél tábla csokit... Erről jut eszembe, kíváncsi vagyok a súlyomra, vajon mennyit mutat majd a mérleg, ha hazamegyek.

Kicsit tartok ezektől a betegségektől. A háromnapos lázat egy herpeszvírus okozza, amit terhesen nem jó elkapni, és bár én nem lettem se lázas, se kiütéses, remélem, a Legkisebbhez sem jutott be semmi. A másnapi rosszullétem émelygős-hányingeres volt, ami lehet persze a várandósság és az előző napi fáradtság-aggodalom összegződése is, de mégis fel-felmerült bennem, hogy csak nem a Nagytól kaptam el valamit. A Kicsit várva volt Torch-szűrésem a ciszták miatt, lehet, hogy most is érdemes lenne a herpeszvírus miatt.

Eléggé csalódott vagyok magamban, sokkal életrevalóbb kismamának ismertem magam, vagy hogy is mondjam: elevenebbnek, erőteljesebbnek. Mostanában gyakran fáj baloldalt a pocakom alja, valószínűleg valami szalag húzódik ott, és azért pont ott, mert ott cipelem a Kicsit, aki bizony elég sűrűn cipelteti magát, főleg, amikor beteg, meg talán az ittlét miatt is, otthon nem emlékszem ilyen sűrű karba kéredzkedésére.

Kicsi babám viszont szerencsére nagyon mozgékony már! Már apja is érezte kézzel, pedig azt hittem, még nem fogja. Én ugyanis már éreztem néhány olyan rúgást, amiről azt gondoltam, hogy na, ezt biztosan érezném kívülről is, de ha odatettem a kezem, mindig abbahagyta. Hát apának nem, meg akarta mutatni magát! Este, ha fürdöm, lefekvés után és reggel mindig jelentkezik, néha meglepő erővel. Elöl-középen szinte soha nem érzem, inkább alul – szoknyák, nadrágok gumiját, derekát szokta rugdalni – és oldalt. Nagyon jó érzés, úgy vágytam már erre!

Nagyon mennék már haza. Majdnem három hete itt vagyunk, és azért igaz, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Érkeznek a hírek – kész a festés, holnap elkészül a járólapozás is, holnapután mehetünk haza, és kezdhetünk pakolni és takarítani. Alig várom, hogy lássam az eredményt, és végre a saját ágyamban alhassak, láthassam a kertemet, a megszokott környezetemben legyek.

Ami már készen van a lakásból, az gyönyörű, de van egy kis csúszás, és így még négy-öt napot maradnunk kell. Viszont ma megvolt a 19 hetes genetikai ultrahang, és a saját orvosomnál is voltam, ő is megnézte a Legkisebbet. Aki vitán felül gyönyörű, és szép nagy is. Minden mérete egy picit nagyobb a koránál, 19-20 hetesnek felel meg, nagyon szépen látszott az összes csontja, szerve, és már 329 gramm.

Viszont örök tanulság marad számomra, hogy nem kell kérdezni, és akkor nem tudok meg olyat, aminek nem örülök. Kértem megint, hogy jól vizsgálják meg a fejét az előző baba cisztái miatt. Alaposan kinagyítva, nagyítóval keresgélve nála is találtak cisztát – amikor normál méretben a mérésekhez, az agykamrák vizsgálatához nézte az orvos, akkor nem is látta -, de egyrészt sokkal kisebbet, mint a Kicsinek volt, másrészt végiggondolva úgy döntöttünk, nincs értelme annak az utánajárásnak, stressznek, amit nála végigcsináltunk.

És még mindig kisfiú, mindkét ultrahang által megerősítve. A méhem szépen nő, a baba lábacskái már a köldököm felett voltak, talán ez indokolja a hatalmas pocakot. Nagyon jó volt megint látni, kétszer is egy nap. Délután inkább részleteiben mutatta az orvosom, egy tappancs, egy kezecske, nagyon aranyos fotókat kaptunk.

Tovább gondolkodunk a nevén, maradt a Csongor és a Kartal, és a párom nagyon az utóbbit szeretné. Nekem is tetszik, csak használatban nehezen tudom elképzelni, de azt gondoltam, hogy majd most elkezdem használni, és megszokom. A családban elég nagy az ellenállás, de ez belőlem pont dacot vált ki: ha beleszólnak, ha nem akarják, akkor csakazértis az lesz! Lehet, hogy gyerekes, de zavar, hogy nem tudják elfogadni a gyerekünk nevét, és azt, hogy neki mi választunk nevet. Majd a mi gyerekeink pedig választanak a saját gyerekeiknek, és már most tudom, hogy azt majd mi elfogadjuk. Emlékeztessetek erre olyan húsz év múlva!

Ui.: Késő este K. megint azt javasolta, hogy legyen mégis Csongor. Szóval, nincs ez még eldöntve.

Éva