Terhesnapló 2. – Alig hiányzik már valami

Csak koncert nem volt, mert odaérve tudtuk meg, hogy két nappal előtte megtartották anélkül, hogy szóltak volna azoknak, akik jegyet vettek. Állítólag kiírták az internetre, de ki az, aki egy hónapja megvesz egy jegyet, a megfelelő időpontban megy a helyszínre, és előtte néhány nappal még megnézi, hogy lesz-e koncert? Az ember azt gondolná, hogy ha nem értesítenek másként, akkor lesz, és megvolt a jegyirodának az elérhetőségem. Nagyon bosszúsak voltunk, gondoltam is, hogy szegény Csongornak mit mondjak, most akkor mit várjon ki?

A Nagy megint az apjánál töltötte a hétvégét, most kivételesen én kértem, mert a szülés után egy ideig nem akarom, hogy menjen, most viszont pihentető nekem. Aztán mire leszerveztem, másnapra már megbántam, azt akartam, hogy maradjon csak velem, látszik az érzelmi hullámzásom. De már nem csináltam vissza, tényleg logikus így.

Esténként azon gondolkodom, ha ma kéne szülni, mi lenne? Egyik nap pánikolok, másik nap egészen rendben vagyok ezzel a gondolattal, az utóbbi két este például már el tudtam volna képzelni, és erőt is éreztem magamban hozzá. Csak sajnálnám, ha novemberi lenne, nem szeretem a novembert. De egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy felkészültnek mondjam magam testileg-lelkileg. Sürgetni semmit nem akarok, ha rajtam múlna, nyugodtan tarthatna karácsonyig is ez a terhesség, de nem hiszem, hogy fog. Most már egyre kevésbé hiszem, hogy korábban lesz vége, mint kéne – ez is pillanatnyi hangulat, hiszen ha stabilan hinném, nem gondolkoznék novemberi vagy ma esti szülésen.

Az a koncepcióm, hogy még szedem a magnéziumot és már iszom a málnalevélteát, hétfőtől elkezdem a homeopátiás szereket is. Kicsit ellentmondásosnak tűnik, de én értem: magnéziumot azért, hogy ne legyenek keményedések, a málnalevelet és a homeopátiát azért, hogy ha mégis beindulna valami, akkor addig is érjen-puhuljon a méhszáj. Persze szöget ütött a fejembe, hogy ha egyszer nyitva van, akkor nem elég érett meg puha? De a jelenleginél sokkal nagyobbra kell nyílnia, és ez nem volt gyors folyamat egyik fiamnál sem. Azt is el tudom képzelni, hogy a szülést közvetlenül megelőző izgalom hatására kőkeményen bezárul.

A gátmasszázst is elkezdem, mihelyt betöltöm a 37 hetet, csak finoman, csak a bőrt, az izmot masszírozni kívülről. Olvastam többféle leírást arról, hogy kell benyúlva tágítani, számomra ez elég ijesztő, és veszélyesnek is gondolom, ha nem szakember csinálja. Magát a gátat viszont a Kicsi születése előtt is masszíroztam mandulaolajjal, amit a szülésznő folytatott a szülés alatt. A Nagynál gátmetszés volt, ég és föld a különbség.

A kórházi táskám úgy tele van, hogy lassan át kell pakolnom és mindent kisebbre hajtogatnom vagy szelektálnom, mert már nem tudom becsukni, és még nincs benne minden. Azért, ha most kéne indulni, már nem lennék bajban.

Mindennap, sőt, a nap egyes szakaiban is váltakozik a hangulatom. Sokat jár az agyam a szülésen, és hol így, hol úgy viszonyulok hozzá. Hol szeretném, várom, hol kíváncsi vagyok, hol félek. Kialvatlan is vagyok mostanában, mert a Nagy iskolai karácsonyi előadásra készül, ezen a héten háromszor nulladik órában ment próbálni, ami azt jelenti, hogy hatkor nemcsak az órám csörgött, hanem tényleg fel kellett kelnem, hogy indítsam, este viszont nem nagyon sikerül korán lefeküdni.

Az alvás is hol ilyen, hol olyan, de még mindig maximum egyszer kell éjjel vécére mennem. Inkább arra ébredek többször, hogy már megint hanyatt fekszem, és nem kapok levegőt, fordulni pedig kb. úgy tudok, mint a partra vetett hal. Külön, kézzel alátámasztom és felemelem a pocakomat, hogy legyen szíves, és forduljon velem együtt, vicces.

Kész a sokat emlegetett pulcsim is! Tegnap elkészült, azaz még novemberben és a 37. hét betöltése előtt. Már abban voltam NST-n. Mert igen, már december van, és én betöltöttem a 37. hetet! Innentől már jöhet Csongor, kihúztuk azt a két hetet, amit még szerettünk volna a 35. heti diagnózis óta, és nem lesz már. A december sokkal szebb, a decemberről advent, Mikulás, karácsony, melegség, illatok, családi programok, hó és téli örömök jutnak eszembe, a novemberről meg ködös, szürke időjárás, lucsok és csapkodó eső.

Megvolt a második NST, minden rendben volt, legalábbis nem mondtak semmi rosszat, alapvetően nem sok mindent mondtak, de úgy gondolom, hogy amíg rendben vannak a dolgok, addig nem fognak. Most jóval cikkcakkosabb görbét produkáltunk, mint egy hete, sokat is mozgott Csongor, és két keményedés is volt abban a tíz percben. Kíváncsi vagyok, arra hogy reagál, de még ha tudnám is, hogy a görbe melyik szakaszán voltak, azt akkor sem tudnám, hogy az odaeső szívhang jó-e vagy rossz.

Most a párom el tudott vinni, úgyhogy egyrészt ő is hallotta odakint a folyosón Csongor szívhangját – azt mondta, olyan, mintha egy nagy pumpával dolgozna valaki –, másrészt körülbelül két órával korábban hazaértem a múltkorinál, és közben el tudtunk menni egy kicsit vásárolni is: vettünk a Kicsinek bundás téli cipőt, és beszereztük végre a babakádat. A legegyszerűbb zöld műanyag kád állvánnyal, bepróbáltuk a fürdőszobába, szerencsére több opció is van, hogy hova fér el, és hol lesz mellette hely egy pelenkázólapnak meg a kencéknek. Azt mondtam, hogy még az előző hétvégén K. rendelt egy asztallapot méretre, amit majd az egyik sarokba lehet rögzíteni, és azon lesz egy állandó pelenkázólap? December 13-ára ígérték, ami szuper, mert pont aznap szeretnék szülni. Mire hazaérek, be is lesz szerelve. Vagy nagyon optimista vagyok?

Alig hiányzik már valami, azok is inkább intézendők: kitakarítani a gyerekszobát úgy, hogy az már karácsonyig, illetve a szülésig szép maradjon, ugyanezt a hálószobával, fürdőszobával is. Pár dolgot beszerezni még karácsonyra, ajándékokat csomagolni, mézeskalácsot sütni – most már merek, most már szabad elfáradnom. Úgy rám ijesztettek két hete, hogy nem is hittem, hogy ekkora számokig eljutunk, hogy 38. hét, pedig holnap már az kezdődik. Lehet fogadásokat kötni, a Jézuska hozza-e Csongort, esetleg rám hallgat, és 13-a körül érkezik? Aki eltalálja, kap tőle egy virtuális puszit.

Éva