Terhesnapló 13 – Niki: Minden tökéletesen úgy van, ahogy szeretném!

Kedves Babanet Olvasó!

Hogyan is érzem magam? Izgatottan és félelemmel telítetten, hiszen ez lehet akár az utolsó cikkem várandósan. Vagy nem?

Elérkeztük arra az időszakra, amikor már két kezemen meg tudom számolni a visszalevő napokat. Továbbra is kétnaponta járok NST-re, ami azóta sem lett sajnos könnyebb. Pocak valamiért nagyon szeret pont ott elaludni és nagyon nehéz felébreszteni. Természetesen utána hazáig pörög.

Az eltelt hónapokban, hetekben mindig alig vártam, hogy eljöjjön az az időszak, amikor már bármikor megszülethet a kis szemünk fénye. Most viszont bevallom, visszafordítanám az időt, kicsit még örülnék, ha bent maradhatna. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem várom mindennél jobban a találkozást, de ez a kettős érzés folyamatosan bennem van. Valószínűleg a szüléstől való félelem miatt. Néha már érzek kisebb-nagyobb fájásokat, de semmi komoly nem történt eddig, pedig a család már lelkesen kérdezősködik naponta többször is, hogy nem akar-e még kibújni. Minden NST vizsgálatra úgy indulok, hogy talán haza már aznap nem jutok és legközelebb már hárman jövünk hazafele.

Remélem a következő cikkemben már a szülési élményemről, a kórházban töltött időszakról és a kisbabámmal való első találkozásról számolok be nektek!