Éljen a kismama masszázs!

Az egyetlen orvosos-védőnős történés, amiről tudok nektek mesélni, a 16. heti vércukormérés volt, egy órával étkezés után. Egy darab zsemlét kellett megennem 2dl tejjel vagy egy pohár kefírrel. A kefírt nem igazán támogatja a gyomrom, így maradt a tej, de a cukrom mondhatni tökéletes volt, étkezés után 5,3. Ilyenkor azért örülök, hogy odafigyelek az étkezésemre és nagyon igyekszem betartani a diétát, bár néha azért be kell vallanom, nagyon nehéz. De azért néhány naponta 1-2 kocka csokinak vagy 1 szelet kalácsnak úgy gondolom, bele kell férnie.

Lassan fél éve, hogy életmódot váltottunk Mr. Mimivel és már a környezetünk is észrevette, hogy egyrészt kilóink száma határozottan csökken – az enyém most már stagnál -, másrészt a régebben jóízűen fogyasztott édességeket-desszerteket nemcsak édesnek találjuk, de nem is igazán kívánjuk.

Jövő héten kell mennem AFP-re és nőgyógyászhoz is. Utoljára szeptember elején nézték meg ultrahanggal miniMimit, és annak ellenére, hogy október közepén genetikai ultrahangra van időpontunk, azért nem bánnám, ha megnéznék a picit most is. Egyébként én augusztusban láttam utoljára, mert Mr. Mimi is velem volt a 12. heti vizsgálaton, így a doki felém sem fordította a képernyőt - innen is köszönöm neki –, úgyhogy remélem, valami jó fej dokit fogok ki, és megnézhetem végre én is. Érzem, hogy belül mozog, lubickol és tele vagyok pozitív gondolatokkal, de jó lenne egy picit azért bekukkantani a pocakomba, hogy mit is csinál.

Múlt hét pénteken eljött a várva várt nap és csengetett a postás. Megjött a párnám! Már aznap délután fel is avattam és olyan jót aludtam vele, hogy legszívesebben neki is jó éjszakát kívánnék, ha Mr. Mimi nem nézne hülyének. Viszont Mr. Mimi személyében vetélytársam is akadt a párnával kapcsolatban: kimegyek a szobából és mire visszaérek, a párna már észrevétlenül a feje alá csusszant. Úgyhogy egyre gyakrabban hangzik el a „hagyd békén a párnámat!” mondat.

Történt egy kis baleset, mikor megjött a párna. Kicsit túltöltötték, pont azért, hogy legyen tartalék gyöngy pótlásnak, és így mindenki magának tudja szabályozni, hogy milyen a megfelelő keménység számára. Időbe telt, mire rájöttem a technikájára, hogy hogyan is kéne kiszednem a felesleget a párnából, nem kis mennyiséget sikerült kiszórnom és alig tudtam visszatenni a huzatot a párnára.

Időközben Mr. Mimi beteg lett, próbálom elkerülni messziről, nemrég gyógyultam csak meg rendesen és egyetlen porcikám sem kívánja, hogy egész nap forró teán és homeopátiás bogyón kelljen élnem két orrfújás között. Remélem, hamar meggyógyul, tömöm bele rendesen az 1000 mg-os C-vitamint és a náthára kapható gyógyszert. Talán kicsit kezd jobban lenni, amúgy is mostanában túlhajtotta magát szegénykém.

Találtam új hobbit is magamnak: mivel a babamasszázsnak még nem tudok hódolni, így marad a mama masszázs! Háhá! Természetesen én vagyok az élvező alany és Mr. Mimi az, aki végrehajtja! Azt gondoltam, hogy nem fogja szívesen csinálni, de lelkes és látom rajta, hogy nem kényszerből masszíroz. és így még jobban esik. Valószínű, hogy sajnál is kicsit, nem telik el úgy nap, hogy ne szörnyülködne, hogy milyen száraz lett a bőröm.

Még keressük a tökéletes krémet, aminek nincsen irritáló illata, próbáltam illatanyag menteset, de azoknak is van egy alap „gyógyszertári kenőcs” szaga, amit sajna szintén nem igazán bír a gyomrom. Elvárás még, hogy ne legyen túl zsíros, szilárd vagy nagyon folyékony. Ötleteket szívesen fogadok! Olcsó, természetes alapanyagú krémek előnyben!

Mimi