Terhesnapló13 - Niki: "De sajnos ez az élet, nem jut mindenkinek csupán csak öröm és boldogság!'

A nevem Niki és 29 évesen, második gyermekünket várom, aki egy örökmozgó kisfiúnak ígérkezik. Már egészen gyermekkorom óta nagycsaládra, és egy csodálatos férjre vágytam, ahogyan azt a saját családomban mintaképp láthattam. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen teljes családban, szeretetben, két testvérrel nőhettem fel. A családom életem során mindig, mindenben mellettem volt és támogatott még a legnehezebb időkben is.

Mondhatnám, hogy a mi történetünk tündérmesébe illő, de sajnos egyáltalán nem az! A csodálatos férjet ugyan megtaláltam és rövid próbálkozás után, tavaly nyáron megajándékozott minket a sors egy babával, akit izgatottan vártunk már mindketten. A babavárás során minden rendben volt, azonban a várandósság 34. hetében kiderült, hogy elveszítettük a babánkat, aminek a pontos okát máig nem sikerült kiderítenünk. Itt ért véget a mi tündérmesénk, ami végül eddig nem kapott boldog befejezést! Hosszú, gyötrelmes hónapok, rengeteg vizsgálat után idén nyáron kiderült, hogy ismét várandós vagyok. A kezdeti rémület után, mostanra már picit nyugodtabban, de annál több kérdéssel várjuk a kisfiúnk érkezését.

Mivel az első baba születése után, annak ellenére, hogy rengeteg szeretet és támogatás vett körül, mégis úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világon ezzel a fájdalommal, és hogy egy baba elvesztését nem lehet túlélni, szeretném nektek a történetemmel bemutatni, igenis fel lehet állni és mindig van újabb és újabb remény az álmaink beteljesülésére! Szeretném, ha részesei lehetnétek az én álmom valóra válásának és az odáig vezető rögös útnak egyaránt! Annyit elárulhatok már most, hogy egy ilyen veszteség után a jelenlegi várandósság egyáltalán nem könnyű, sőt rengeteg hullámvölggyel tarkított. De sajnos ez az élet, nem jut mindenkinek csupán csak öröm és boldogság!