Anyu Tűsarkúban - 27. hét - Várandósnapló Zalánki Fruzsival
Említettem már az előző blog bejegyzésemben, hogy szabadidőmben igyekszem informálódni mindenféle forrásból olyan kérdéseket illetően, ami a terhességhez, szüléshez köthető. Természetesen érdekel minden hasznos tanács vagy történet, ami segíthet nekem most vagy akár a jövőben, amikor már egy csecsemő ellátásával kell boldogulnom.
Sziasztok, Zalánki Fruzsina vagyok. Korábban divatmodellként jártam a világot, majd a Miss Balaton szépségversenyen próbáltam ki magam 2018-ban, ezzel nagyjából egy időben megismerkedtem Zalánki Gergő vízilabdázóval, aki azóta már a férjem. Azóta az életem fenekestül felfordult, hiszen nem elég, hogy a munkája miatt pár hónapja Olaszországba költöztünk csak ketten távol mindenkitől, de az első közös kisbabánkat várom. Őszintén mondom, hogy imádom az életem, azonban ennek ellenére is akadnak nehézségek bőven. Ezekről és a boldog pillanatokról egyaránt szívesen írok Nektek itt, a Babanet honlapján.
HELYÉN KEZELNI A RÁNK ZÚDULÓ INFORMÁCIÓKAT
Egyértelmű, hogy manapság az internet az elsődleges terepe ennek a megszerezhető tudásnak, így rögtön mikor kiderült, hogy várandós vagyok örömmel be is léptem pár számomra releváns Facebook csoportba, amiket találtam. Az első élményem ezzel kapcsolatban az volt, hogy nagyon jó más nők megfogalmazásában olvasni azt, ami éppen velem is történik. Számos hasznos posztot olvastam, amikben anyukák segítettek egymásnak a leletük értelmezésében vagy egyéb probléma megoldásában.
Ez eddig nagyon tetszett is, de ahogy telt az idő egyre több érdekességre lettem figyelmes. Azt kell mondjam, hogy bár 2021 van és sokan az elfogadás eszméjét hirdetik, ez az anyukás csoportokban még jellemzően nem érezhető. Viccesen sok ember megjegyezte már a fülem hallatára, de nekem is meg kell erősítenem: az anyukák valóban durvák tudnak lenni egymással. Az egyik ilyen fórumon egyenesen odáig mentek el az adminok, hogy kilépésre szólítottak fel olyan tagokat, akik császármetszés mellett tették vagy teszik le a voksukat bármilyen okból kifolyólag.
Ezt egyáltalán nem tartom szerencsésnek. Legfőképpen azért , mert ezt általában valamilyen egészségügyi ok indokolja, ami rajtunk kívül áll. A másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy így is elég nehéz ez a folyamat, ami a szülésig vezet (pláne az után…) nem kell ezt még ítélkezéssel és felesleges kioktatással nehebbé tennünk egymás számára. Könnyen legyinthetnénk erre, hogy ezek csak internetes platformok, nem kell komolyan venni őket de mégis a közbeszédben is tetten érhető ez az attitűd, amikor a hüvelyi szülésre ‘rendes’ szülésként hivatkoznak. Én, mint említettem már korábban számos videót néztem a témában és igyekeztem utánakérdezni olyan nőktől, akiknek mindkét féle szülésélményben volt része és a hallottak alapján azt szűrtem le, hogy nincs könnyebbik út. És pont ezért inkább egymás megértésére, önbizalmának építésére lenne szükség.
Én a magam részéről biztos, hogy azt a formáját választom a gyermekem világra hozatalának, amit az orvosom tanácsol az én testemet és korlátaimat figyelembe véve. A csoportokban pedig maradok csendes szemlélődő, és nem fogok beszállni az ezzel kapcsolatos parázs vitákba. Addig is inkább magammal, a családommal és a várandósságom megélésével foglalkozom, de igyekszem megértéssel fordulni más anyukák felé, ami szerintem már fél siker…
Zalánki Fruzsi, 2021. december 14.
