Vegán vagyok, ezt adom a gyerekeimnek:
Csenge 38 éves, kétgyerekes anyuka. Hosszú évekig, többek között a várandósságai alatt sem érezte jól magát a bőrében, így lassan öt éve, a második gyereke születése óta vegán életmódra váltott. Most megosztja velünk, hogy miben változtatta ez meg a családja mindennapi étkezési szokásait.
Állandóan haspuffadással és súlyos refluxszal küszködtem, nem beszélve a bő 10 kiló túlsúlyomról. A második terhességem nyitotta fel a szememet: valamin változtatnom kell, miután a kicsi megszületik, mert egyszerűen rosszul érzem magam a saját testemben. Konzultáltam a háziorvosommal, aki gasztroenterológushoz küldött, ő pedig a több testmozgást és a vegetáriánus étkezést javasolta. El is kezdtem és meg voltam elégedve a változással, de aztán elkezdett érdekelni a vegán életmód, az egyre több blognak, cikknek és persze receptnek köszönhetően. Hamar rájöttem, hogy az én szervezetemnek valamiért ez lesz hosszútávon az egészséges táplálkozás, egyszerűen így érzem magam a legjobban. A legtöbben azt kérdezik tőlem, hogy nem unalmas-e az étrendem, de az igazság az, hogy ennél már nem is lehetne változatosabb.
Egyre több új dolgot tanulok meg elkészíteni, egyre több ízt fedezek fel, amit a zöldségek-gyümölcsök, magvak és más vegán finomságok adnak. Az anyuka ismerőseim már megszokták, hogy vegán vagyok, de eleinte elég sok szemforgatást és persze kérdést kaptam, hiszen azt feltételezték, hogy a gyerekekre is „ráerőszakolom” ezt az életformát.
Hát nem erőszakolom rájuk. Miután már mindketten elmúltak 5 évesek, így gyakorlatilag mindent ehetnek. Sőt! Én ügyelek rá, hogy mindenféle ételt kipróbáljanak és ez még jó sokáig így is lesz.
Azt vallom, hogy ami otthon a tányérunkra kerül, az legyen ízes és egészséges, legyen az vegán, vagy éppen húsétel. A férjem egyébként szintén „mindenevő”, de elfogadja a választásomat. Arra törekszünk a heti menü kialakításakor, hogy jó alapanyagokat vásároljunk mindenhez, ezért lehetőleg minden hétvégén beiktatunk egy piac látogatást. A gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy jobb a házit, az ismerős forrásból származót megvenni és megenni.
Sosem ragaszkodnék ahhoz, hogy a gyerekeim ugyanúgy étkezzenek, mint én, hiszen ez az én választásom. Szülőként az is a feladatom, hogy biztosítsam számukra a választás lehetőségét, persze egészséges kereteken belül.
Így, hogyha egy nap majd valamelyikük speciális étrendre szeretne áttérni, átbeszélem vele, elviszem a megfelelő szakemberhez, és közösen kialakítjuk a neki megfelelő táplálkozási rutint. Nem vagyok sem táplálkozási tanácsadó, sem valamiféle fitneszguru, hogy magam találjam ki, mi a jó nekem és a gyerekeknek. Épp ezért próbálok ésszerű szabályokat felállítani: például nem fogom hagyni, hogy valaha is extrém diétázásba, vagy fogyókúrába kezdjenek.
Szerintem mindennek megvan a megfelelő módja, de kizárólag, ha személyre szabottan, saját magunkra kialakítva nézzük a dolgokat. Táplálkozást, mozgást, diétát, fogyókúrát.
Vegánnak lenni ma már nem csak az étkezést jelenti, hanem lassan egy életformát. Sokaknak divat is, vagy mondhatni inkább, hogy mozgalom. Ezeket mind-mind el fogom mondani és be fogom mutatni a gyerekeimnek, ha eljön az ideje. Addig viszont minden megy a maga megszokott módján, ők ugyanúgy „normálisan” esznek, mint a többi gyerek.
B.F., 2019. április 18.
