Valakit a gólya hoz, máshol káposztában "teremnek" a babák - népi mendemondák a gyermekszületéséről
Biztosan nagyon sokan ismeritek az itthoni szokásokat és nagyon jól bevált sablon szöveget, amikor kis gyerkőcünk megkérdezi, hogy ő honnan is jött vagy honnan jönnek a kisbabák. „A gólya hozott” szoktuk mondani. Mi szoktuk, de mi a helyzet más államokban, más országokban? Melyeka „szokásos” mendemondák a gyermekszületésre? Cikkünkben ezeknek jártunk utána.
Európában szinte minden tagállamra jut egy-egy változat, ami mind a mai napig „él”. Több területen titokzatos asszonyt emlegetnek, aki kosárral vagy puttonnyal kopog be, hogy letegye a háznál az újszülöttet.
A belgák szerint a kisdedet hajó hozza egy vásárra, és ott lelnek szerető szülőkre.
Svájcban a legenda az, hogy piacon vagy házi kútnál veszi a kisbabát az édesapja, aki onnan viszi szerető otthonába a csecsemőt.
- Meglehet, hogy a belgák hajója tévedt arra a piacra.
Az Alpok környékén meglehetősen mitikus módszerrel érkeznek hozzánk a csöppségek, mert a hegyvidékeken valahányszor sziklába csap a villám, és egy-egy kődarab a patakba hull, abból formálódik gyermek.
Hegyek, vizek, természeti képződményeik, ezek mind részei a legtöbb legendának, akárcsak Dániában, ahol a tenger sós vizéből keletkeznek a csecsemők, de előfordulnak egyéb gondolatok Európa-szerte:mocsarak, tavak, patakok habjain úsznak az újszülöttek.
Német vidékeken más és más mendemondákba botolhatunk, a gólya mellett van hattyú, nyúl, varjú, kánya, katicabogár vagy akár csizmás kandúr, akik mind gyermekhozó képességgel vannak ellátva, tehát nem kell a piacokra járnunk a megfelelő örökösért.
Hallottál már a káposztafejű gyermekről? Nem is baj, ha nem, mert nincs. Azonban Angliában, Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban a gyerekek, akiket már elég sok minden hozott, most inkább helyben, a kertünkben káposztafejekben nőnek.
Más országokban a fák kerülnek előtérbe, ott fűzfán, alma-, körte-, szilva- vagy diófán teremnek, egyéb helyeken az erdő egyik legöregebb fájának odvából szedik ki gyermekeiket a szülők.
Most, hogy tudjuk nem csak a gólya sztori van, nézzük meg honnan ered a mi kis nagymadarunk és a gyerekek közötti kapcsolat.
Két megközelítése van a történetnek.
Az egyik, hogy a gólya költöző madár és hazatérése nagyjából kilenc hónappal a nyári napforduló utánra esik. A pogány ünnepben a termékenységet, a házasságot jelenti és élteti, emellett ebben az időben elég sok gyermek fogant. A gólya érkezése és a sok gyermek születése egybeforrott az idők során.
A másik megközelítés a vizekhez kapcsolódik. A gólya a vizek és berkek lakója kihalássza a gyerekeket a nekik életet adó mocsarak, tavak vizéből.
Két dolog biztos, minden baba azokhoz a szülőkhöz érkezik, akik várnak rá, és hogy gyermekünknek a korához megfelelően kell elmagyaráznunk, elmesélnünk, hogy pontosan honnan is érkezett.
Gy. Levente, 2021. december 18.
