Vajon tudják a kisbabák az anyaméhben, hogy mikor alszik édesanyjuk? – szakértőket kérdeztünk

Kiderítették, hogy a kicsik édesanyjuk hasában sokkal tudatosabban érzékelik őket, mint ahogy azt gondolnák, de ez a tudatosság egészen mást jelent számukra, mint az anyák számára. Ők ugyanis, mivel idejük nagy részét alvással töltik, csak a fennmaradó kis időben érzékelnek és cselekszenek tudatosan. „A babák a második trimeszter 90-95%-át, a harmadik 85-90%-át végigalusszák. A legtöbb nő egybehangzó véleménye, hogy gyermekük akkor kezd mocorogni, amikor ő maga pihenni vagy aludni szeretne, ezért az orvosok épp ezekben az időszakokban kérik őket, hogy számolják meg a magzati rúgásokat. Szóval ez a feltevés igaznak látszik” – mondja egy gyermekorvos.

A babák tudatos viselkedése sokkal jobban függ az édesanyától, annak minden mozdulatától, mint hinnénk. Rengeteg tanulmány született e témában az elmúlt néhány év során, melyek közül az egyik állítja, hogy „az édesanya relaxációs szintje jelentős hatással bír a magzati viselkedésre, és ez különösen a baba pislogásainak számát vizsgálva igaz”. Ha a várandós kismama nyugodt, a baba szemmozgására is ugyanez jellemző. Az ellenkezőjére szintúgy. „Bizonyított, hogy a placenta megváltozik, ha az anya ideges vagy depressziós.” A kutatók elmélete, hogy ha a babák nem tudják, mire számíthatnak, a testük és az agyuk arra a helyzetre, környezetre reagál, amiben vannak, éppúgy, mint minden emberi test. Habár a tanulmány a stressz és a relaxált állapot hatását vizsgálja, ez hasonlóképp az alvásra is igaz kell, hogy legyen.

Mindkettő teljesen logikus lehet, hogy a picik érzékelik édesanyjuk lelkiállapotát, ellazultságát vagy éppen idegességét, hiszen tulajdonképpen mamájuk testében laknak.  Ha a ház, amiben lakunk, rázkódna, tudnánk róla, nem igaz? Ennek analógiájára, ha az édesanya alszik, vajon tudják a pocaklakók? „Talán mégsem” – fejtegeti egy gyerekorvos – „hiszen, mint tudjuk, a magzat az idő nagy részében alszik, így tehát nagy az esélye annak, hogy akkor is így tesz, amikor édesanyja szenderül álomba. Tehát a kicsi nem feltétlenül van tudatában és érzi a különbséget mamája alvása vagy ébrenléte között.”

Érdemes megjegyezni azt is, hogy sok anyuka számol be babája növekvő aktivitásáról, amikor ő éppen aludni próbálna. Ez lehetséges amiatt is, hogy ilyenkor az édesanya nem ringatja, „rázza álomba” magzatát, de a szakember szerint ez sokkal inkább a kicsik szaggatott mozgása miatt van, ami az alvásciklus REM szakaszára jellemző. Ez persze teljesen mindegy abból a szempontból, hogy az érzés, hogy a kisbaba erősebben mocorog, megnehezíti az édesanya (el)alvását.

„Bizonyos mozgásokat, hangokat, illetve a külvilág hatásait az anya teste folyamatosan közvetíti a kicsi felé – még alvás közben is. Elmondhatjuk tehát, hogy mivel a kicsi az idő nagy részében akkor is alszik, amikor az édesanyja, így nem tudhatja pontosan, hogy mamája mikor van ébren. Az üzenet azonban eltérő lehet az édesanya éber, illetve alvó állapotában, amit a növekvő testecske és fejlődő agya egyre inkább megért és felfog.”

És itt visszautalnék az említett „rázkódó ház” hasonlatra. Tehát amíg a babák a méhben ösztönösen megérzik bizonyos dolgokból, ha édesanyjuk alszik vagy ébren van, többnyire ők maguk is alszanak, így egy jottányit sem számít nekik, anyukájuk éppen pihen-e. És ez a tény fájdalmasan nyilvánvalóvá válik attól a pillanattól kezdve, amikor világra jönnek…