Te törődsz még a külsőddel? Anyák vallanak a szépségápolásról, edzésről, öltözködésről, a testük karbantartásáról

Sokat beszélgettünk a kollégákkal arról, hogy milyennek is kéne lennie egy nő külsejének, miután édesanya vált belőle, és igen változatos területek, érvek, problémák és persze személyiség típusok kerültek felszínre. Úgy láttuk, ebből a sokszínűségből nyilvánvalóan nem lehet egy álláspontot megírni, hiszen ahányan vagyunk, annyi elképzelést képviselünk. Mindenki maga látja és dönti el, hogy hogyan érzi magát jól a bőrében, hogy foglalkoztatja-e mások véleménye, esetleg okoz-e bármilyen változást a külseje a párkapcsolatában.

Épp ezért arra jutottunk, hogy az általunk megkérdezettek még az ismerőseik, barátaik körében is kutakodnak kicsit a témában, „meginterjúvolnak” pár anyukát, hogy milyen a jelenlegi szépségrutinjuk, vagy általában hogy érzik magukat a bőrükben, foglalkoznak-e még a külsejükkel, edzenek-e, és ha igen, miként és mennyit.

# A fiam fél éves volt már, amikor újra rá tudtam venni magam a mozgásra. Rám ugrott pár kiló a terhesség alatt, ami nem igazán akart lemenni, de végül beértem valamivel kevesebb fogyással is, amivel most éppen jól érzem magam a bőrömben. Nem mondom, eltelt pár hónap, mire rájöttem, hogy a jelenlegi életvitelem mellett nem tudok már csontsovány lenni, vagy legalábbis olyan vékony, amilyen szerettem volna. Így inkább megbarátkoztam a racionálisan elérhető és már egészséges súllyal. 40-es ruhákat hordok (korábban 36-38 volt a méretem) és így is egész csinosnak érzem magam. – Andi (38 éves)

# Régebben „szétsminkeltem” magam. Még a lakásom alatti kisboltba sem mentem le cicoma nélkül. Most valahogy természetesebbnek érzem, hogy nincs rajtam annyi vakolat. Persze kutyából nem lesz szalonna, úgyhogy egy kis szempillaspirált meg szájfényt azért itthonra is feldobok. – Nóra (33 éves)

# Iszonyú megerőltetőnek érzem ezt a „legyél csinos anyuka” dolgot. Egyszerűen nincs energiám arra, hogy mindig gyantázott legyen a lábam, vagy ne legyenek karikásak a szemeim. Sminkelni csak akkor szoktam, ha megyek valahova, de azzal sem foglalkozom túl sokat. Egyik este szembejött a neten egy cikk, hogy „hogyan lehet pihe-puha sarkad minden évszakban”, szó szerint röhögőgörcs fogott el, amikor rápillantottam az enyémekre. A férjem nem értette min vihogok, alig bírtam abbahagyni. Azt hiszem akkor jött ki belőlem minden, a külsőmmel kapcsolatos tennivaló realizálása. Másnap beáztattam a lábamat, de nem sok eredménnyel. – Marcsi (42 éves)

# Anyukámmal voltunk egyik nap ruhát vásárolni és kiszúrtunk egy elég etnosan öltözött nőt a babájával. Anyu megjegyezte, hogy milyen igénytelenül néz ki a hosszú, lógós szoknyájában, túl nagynak ható felsőjében és abban a túraszandál szerű lábbeliben. A gyerek egy kendőben a hátára volt kötözve. Nem mertem mondani, hogy néha én is épp erre vágyom: hogy ne érdekeljen, hogyan megyek ki az utcára, csakis a kényelmem legyen a fontos. Szóval kicsit irigyeltem a nőt, még ha tényleg elég slampos is volt, de nekem magabiztosságot sugárzott.  – Csilla (33 éves)

# Amikor terhes lettem, megfogadtam, hogy nem fogom elhagyni magam és igenis fitt kismama leszek. Szerintem sikerült is: minden nap edzettem a terhesség alatt is és utána is. Már nagyjából vissza tudtam nyerni a korábbi alakomat. Igen, eljártam egy-két narancsőr kezelésre, ami nagyon jót tett a bőrömnek és otthon is igyekszem feszesíteni, radírozni. Egyszerűen muszáj foglalkozni a testünkkel, különben elhagyja magát. – Barbi (31 éves)

# Sajnos nem tudok annyit foglalkozni a külsőmmel, mint kéne. Fodrászhoz igen ritkán jutok el, de nemrég bevezettem, hogy legalább a körmeimet gél lakkoztatom és azzal elvagyok 2-3 hétig. Így legalább kicsit nőiesebbnek érzem magam, még akkor is, ha minden nap pelenkát cserélek, főzök, mosok, pakolok. Talán, ha nagyobbak lesznek az ikrek, több minden belefér az időmbe. Meg az energiámba. – Laura (35 éves)

# A fiúkat (4 és 6 évesek) úszni hordom és nemrég megengedtem magamnak, hogy az uszodában működő wellness részlegbe kiváltottam egy bérletet. Így amíg ők mozognak, addig én pihenek és szépülök. Nem is értem miért nem jutott ez eddig eszembe. Télen állati jól esett szaunázni, most tavasszal pedig már elmentem egy-két masszázsra, vagy épp a körmeimet csináltattam meg. Így mindenki nyer, nem igaz? – Dóra (40 éves)

# Ellipszis trénert kaptam karácsonyra. Úgy örültem neki, mint majom a farkának. Nem igazán szeretek futni, edzőterembe kimozdulni pedig túl sok időt venne el, mert falun lakunk és be kéne menjek emiatt a városba. Szóval ez volt a megoldás, hogy kicsit jobban karbantarthassam a testem. Még nagyon lelkes vagyok, hetente háromszor, négyszer edzek, amikor a gyerek alszik, vagy ha itt van a nagyi.  – Kriszta (32 éves)

# Próbálok odafigyelni a külsőmre, hiszen nem csak a férjemnek fontos, hogy ugyanaz a nő legyek, mint a gyerek előtt, hanem nekem is. Otthon szoktam tornázni, vagy futok a közeli parkban, ha apa van a gyerkőccel. A ruhatáram nem sokat változott a szülés óta, ami a méretet illeti; inkább csak a ruháim funkciója: jóval kényelmesebb, praktikusabb darabokat választok és eléggé leszoktam a magassarkúról is. A kupon-napok vastag filccel vannak bevésve a naptáramba, olyankor szoktam feltankolni az adott évszakra. Szerencsére a férjem is úgy látja, hogy utóbbit ügyesen művelem, ezért ez mindig kötelező anya-program.  – Édua (36 éves)

# Találtam a közeli sportcsarnokban heti rendszerességgel tartott baba-mama edzést. Korábban jógára jártunk együtt, most, hogy nagyobb a kislányom, már van súlya rendesen, így a közös mozgás felér egy kardióval, még ha nem is mindig nehezek a feladatsorok. Nagyon élvezem és látszólag a pici is. Ha ezen kívül van még időm, akkor gerincjógára járok, hogy bírjam a gyűrődést, a gyerek emelgetését. Azt hiszem ez így most elég nekem. – Györgyi (30 éves)