„SAVANYÚ KÁPOSZTA FRANCIA KRÉMESSEL, FELVÁLTVA” – 20 + 1 TÖRTÉNET ARRÓL, HOGYAN FORDULTUNK KI ÖNMAGUNKBÓL A VÁRANDÓSSÁG SORÁN

A múltkoriban nagyon megkívántam a csemegeuborkát, úgyhogy nem volt mese, bevertem egy komplett üveggel az uzsonnára szánt sajtos croissant mellé. Erről aztán persze eszembe is jutott, milyen furaságokat csináltam annak idején, amikor a gyerekeimmel voltam várandós. (És nyugi: ezúttal nem vagyok állapotos.)

Az első terhességem idején például iszonyatosan csiklandós lett a humorérzékem, állandóan kacarásztam mindenen. A helyzet pikantériáját fokozta, hogy a szomszédék kis uszkárja viszont ugatórohamot kapott a csilingelő nevetgélésemtől, úgyhogy (tudom, egy kis genyó vagyok) ha odahaza tört rám a vihoghatnék, kiröhögcséltem a levélbedobó nyíláson, hogy jobban hallhassa – én meg aztán a csaholástól még harsányabban hahotáztam. Hát mit mondjak, mindenki örült, amikor megszültem. Ezen kívül fel tudok még mutatni paradicsomot illető olthatatlan kívánósságot (érdekes, hogy az a gyerekem, aki belülről mindig parkóért kiáltott, később elkötelezett ovisparadicsomleves-rajongó lett, és a mai napig nagy kedvence a piros tészta), szórakozottság miatt hűtőbe tett alufólia-gurigát, illetve azt az esetet, amikor elsírtam magam otthon, mert a rádióban Csűrös Karola azt mondta egy jótékonysági eseményre való invitáláskor, hogy „sok szeretettel várunk mindenkit”, az én várandós szívem pedig ennyi érzelemmel és jósággal már képtelen volt megbirkózni. 

Úgyhogy játékra invitáltam a Facebook-oldalam követőit, így hangzott: „Mondd el, hogy állapotos vagy (vagy voltál), anélkül hogy elmondanád, állapotos vagy!” Pillanatok alatt olyan sok és roppant szórakoztató válasz érkezett, hogy erősen szelektálnom kellett belőle, sajnos. De téged ez ne tartson vissza, olvasd el, milyen furaságokat produkáltak mások, aztán kommentben írd meg, tebelőled milyen bizarr dolgokat hozott elő az a bizonyos kilenc hónap!

1.

„Könny szökött a szemembe, amikor a hentesnél azt olvastam, hogy »magyar csirke«.” (Márti)

2.

„A Normális emberek című sorozatot azért hagytam abba két rész után, mert annyit zokogtam azon, hogy a meg sem született kislányomnak lesz egyszer első szerelme, és össze fogják törni a szívét. Megjegyzem, előtte fél évvel olvastam a könyvet, és egy kicsit sem hatott meg ugyanaz a történet.” (Nóra)

3.

„Bármilyen reklámon sírtam, amiben gyerek szerepelt. Különösen egy füstjelzőreklám érintett meg, amelyben sípolt a jelző, mint az állat, és a gyereket ki kellett kapni egy pléddel a kiságyból. Folyamatosan kiborultam rajta.” (Tímea)

4.

„Az első fiamnál rosszul voltam az ásványvizes palack szagától. Azóta se éreztem, hogy bármilyen szaga lenne.” (Anna)

5.

„Hányingert kaptam, sőt öklendeztem, amikor mosogatás után megláttam a lefolyó szűrőjében megduzzadt grízszemeket. Úgy nézett ki, mint a fehér kaviár és egy tengeri szivacs törvénytelen gyereke. Később majdnem sírva fakadtam, amikor az annyira áhított gesztenyemasszát a boltban felejtettük, és rájöttem, hogy nem ehetek aznap gesztenyepürét.” (Anett)

via GIPHY

6.

„Hányingerem lett a kék színű csészéktől és tányéroktól. Anno ilyenből sok volt itthon, és én még a szagát is éreztem a kék színnek. Volt, hogy nagyon megkívántam egy ételt, amit kék fedeles műanyag tartóban meg is hozott az anyukám, és ahogy megláttam a kék fedőt, már nem is bírtam megenni.” (Noémi)

7. 

„Otthonról dolgoztam várandósan, és rákaptam a mezőgazdasági YouTube-videókra. Egy fenntartható gazdaságról való dokumentumfilm nézése közben jött haza a férjem, amikor is bömbölve sírtam azon, hogy legelnek a tehenek a mezőn. Szegény halálra rémült, én meg nem tudtam elmagyarázni a zokogástól, hogy miért sírok.” (Zsófia)

8.

„Intravénás kávéfogyasztóból váltam igazi kávégyűlölővé, már a daráló hangjától is öklendezni kezdtem minden reggel.” (Ágnes)

A cikk teljes egészében a wmn.hu oldalán olvasható.