RUTINBÓL MENNEK A DOLGOK A SZÜLŐSZOBÁN... VAGY AZ EGYÉNI HANG IS MEGJELENIK?
A protokoll biztonsága vagy az egyén bizonytalansága
Szeretek tömegközlekedéssel utazni, hiszen a környezetet is védem, olvashatok is, meg sok-sok embert figyelhetek meg a teljes passzivitásukban. Sok-sok nőt és férfit vizslattam az elmúlt években. Időnként találkozom olyannal, akinek jókedve van, de a legtöbben vagy nagyon fáradtak, vagy nagyon elgyötörtek, vagy csak egyszerűen leírhatatlanul komolyan veszik magukat, életüket, munkájukat. Pedig szerintem épp az az életben a fantasztikus, hogy annyira előreláthatatlan, jobb élvezni, mint értelmezni.
Több szüléstörténetet olvastam már és nagyon sokat hallgattam végig. Sokukban látok egy vezérszálat. A kockázattól való félelem miatt műtétre kerül sor. Ez egy hozzáállás. Mit is jelent ez pontosan? A kórházba való belépéskor, a betegfelvételnél aláiratnak az anyával egy beleegyező nyilatkozatot, miszerint megismerte és elfogadta a kórházi protokollt, ami a szülésére vonatkozik. Ez a beavatkozásokra, csecsemőellátásra stb. is kiterjed.
Fontos rész benne az, hogy az anya megismerte a kórház protokollját. A legtöbb esetben erre nincs módja, hiszen a vajúdás hullámzása nem a legjobb platform a különféle protokollok megbeszélésére. Javaslatom jövendőbeli anyukáknak, hogy előre kérjék ki a kórházi dokumentációt, olvassák el az érvényben levő részt, és tájékozódjanak előre. Hiszen a törvény nem ismerete nem ment fel a felelősség alól.
Mit jelent számomra a protokoll? A rutin győzelmét a személyközpontúság fölött. Azt, hogy az egyént gyaluljuk a módszerre és nem a módszert alakítjuk az egyén szerint. Én nem láttam két egyforma szülést, pedig jártam már szülőszobán, nem is keveset. Amikor kezdtem otthonosan mozogni ott, akkor kezdődött nálam is egy különös folyamat, nevezhetem a rutinfertőzésének, az alábbi tünetekkel: amint megérkeztem a szülőszobára szinte azonnal elkezdtem keresni azokat a jeleket, pillanatokat, illatokat, érzéseket, amik valamilyen módon hasonlítottak az előbbiekre. Hiszen nekem az adja a biztonságot, ha hasonló helyzeteket alakítok magam köré, mert azokkal már egyszer megküzdöttem, már tudom a megoldást... és amint rajtakaptam az agyam ezen a kétségbeesett keresgélésen, hirtelen mély levegőt vettem bokáig és megtalálva a stabilitásom a változásban, fehér, tiszta lapot szavaztam annak az anyának, akit kísértem.
A cikk további folytatását itt olvashatjátok: ujegyensuly.hu
Dézsi Réka, 2017. június 07.
