„Nem félsz, hogy örökre így marad?” Ezért nem gond, ha cicin alszik el a babád

Végre alszik, mindegy, hogyan

Első gyermekem születésekor elég hamar szembesülnöm kellett vele, hogy sem a szoptatás, sem az altatás nem megy feltétlenül úgy, mint a karikacsapás. Pici fiam valahogy nap közben nem igazán szeretett aludni, bárhogy próbálkoztam, csak nyűgösködött, ráadásul volt egy olyan gyanúm is, hogy talán a szopizás is mehetne flottabbul, bár szépen gyarapodott. Hetek-hónapok kísérletezése után végül egymásra hangolódtunk szoptatás-ügyileg, és ekkor alakult ki a mindkettőnk számára nagyon kényelmes altatási mód: belealudt a szopizásba, én egy darabig még gyönyörködtem benne, aztán amikor már teljesen egyenletes volt a légzése, óvatosan beemeltem a kiságyba. Nem is lehetne könnyebbet elképzelni.

Csakhogy ahogy teltek a hónapok, közeledett a gyerek első születésnapja, én pedig megijedtem: mi lesz, ha ez örökre így marad? Ha soha az életben nem leszek képes elválasztani, mert máshogy nem tud elaludni? Azt tudtam, hogy drasztikus módszerekkel nem fogom leszoktatni, de akkor mégis hogyan?

Talán nem lesz túl meglepő a befejezés: abbahagyta. Magától. Egy idő után már nem volt neki érdekes, és kész. Amikor pedig megszületett a húga, már egy percet sem izgultam ezen a kérdésen, vele is ugyanezeket a köröket futottuk le, és ő is ugyanúgy leszokott róla, amikor eljött az ideje.

Ezért kényelmes mindenkinek a cicin alvás

A 21. században a jó anya gyereke állítólag ébren megy a kiságyba, ott anyukája mesét olvas neki vagy énekel, puszit ad a feje búbjára, majd elbúcsúzik, a gyerek pedig magához öleli a szundikendőjét, és békésen elalszik. Akit ilyen babával áldott meg a sors, vagy a körülmények folyamán egyszerűen így alakultak náluk a dolgok, gyakran nem érti, miért jó az egyeseknek, hogy olyan macerás, és nehezen elhagyható szertartásokhoz szoktatják a gyereküket, mint a cicin elalvás.

Pedig a helyzet az, hogy a cicin elalvásra senki sem „szoktatja” a babáját. Valóban vannak dolgok – mint az édességevés vagy a képernyőzés – amelyek egyetlen babának sem jutnának eszébe, ha a felnőttek nem mutatnák meg nekik, de a szoptatásba bealvás nem tartozik ezek közé. Ez egyszerűen a génjeikbe van kódolva.

Az anya közelsége és a szopó mozdulatok ellazítják a kisbabát – ez utóbbi az oka annak is, hogy sokan cumit adnak nekik elalváshoz. Az anyatejben lévő anyagok segítik az álomba szenderülést. Testközelben a baba biztonságban érzi magát, anyja mellett úgy érzi, nem eshet bántódása. Ez nem a rossz „szoktatás” eredménye, hanem evolúciós parancs – a génjeink semmit sem változtak azóta, amikor még komolyan attól kellett tartania a magára hagyott csecsemőnek, hogy felfalják a ragadozók.

Ez a megoldás még az anyának is a kényelmesebbek közé tartozik. Jó, nem olyan kényelmes, mintha tényleg az égvilágon semmit nem kéne tenni, hogy elaludjon a gyerek, de azért nem is szörnyű. Nem szakad le a dereka, mint a ringatáskor, kevésbé monoton, mint az órákig tartó hátsimogatás, viszonylag gyors, és egy bizonyos életkorig akár még mással is foglalkozhatsz közben – jómagam hét évadnyi Szívek szállodáját néztem végig a gyerekem altatása alatt. Azóta se volt ennyi időm.

„Úgy kezdd, ahogy folytatni akarod” – tényleg?

Egy népszerű amerikai babagondozási tanácsadó könyv szerint a csecsemőd nevelését úgy kezdd, ahogy folytatni akarod. Mielőtt bármilyen szokás kialakulna, gondold végig, szívesen csinálod-e ugyanezt hónapokig vagy évekig, és ha nem, akkor azonnal szüntesd be, különben úgy marad.

Valóban? Hiszen ezen logika mentén haladva ne pelenkázd, ne öltöztesd, ne etesd és ne tologasd babakocsiban a kicsit, hiszen egyiket sem szeretnéd még hatéves korában is folytatni. És nyilván nem is fogod, hiszen ezekről a gyerek magától vagy több-kevesebb szülői ráhatásra leszokik. Kinövi őket. Éppúgy leszokik arról is, hogy elaludjon a melleden. Egyszer csak el fog érkezni az a pont, hogy minden egyéb érdekesebb lesz számára.

Addig viszont űzd messzire a lelkiismeret-furdalást, hiszen ha engeded, hogy elaludjon szoptatás közben, azzal nem rossz szokást alapozol meg nála, éppen ellenkezőleg: a legmélyebbről jövő ősi anyai ösztöneidnek engedelmeskedsz.