Nem egy jacuzzi-s élmény!

Szabad döntés

Azok számára, akik természetes úton akarnak vagy kénytelenek szülni, még rosszabb lehet. A súlyos szkoliózisom miatt tudtam, hogy gyógyszeres kezelés nélkül akarok szülni, hogy csökkentsem a kockázatokat magamra nézve. Mivel tudtam, hogy a szülés hatalmas fájdalom, azt is tudtam, hogy valamilyen természetes enyhülést szeretnék. Ezért választottam a vizes szülést.

A „minden” sem volt elég

Igen, az a fajta vízben születés. A vízben szülés a tökéletes szülőkádban, gyönyörű fekete-fehér fotókkal és a boldog anyukával, aki nem érez semmilyen fájdalmat. Ez volt az a szülés, amit akartam. És ahhoz, hogy ezt a szülést elérjem, mindent jól csináltam. Edzettem, egészségesen étkeztem, még napi tíz datolyát is lenyomtam, mert nem ezt tette Mária is az istállóban Jézussal? A vizes szülést is kórházban, bábával végeztem, hogy biztonságos legyen nekem és a babámnak is.

Vizes pokol

Amit azonban a kórházban nem mondtak el nekem (vagy talán a milliónyi papírban, amit alá kellett írnom), az az volt, hogy a baba tüdőgyulladásának kockázatát csökkentendő, nem engedélyezett a jeges víz. Sőt, a vizet aprólékosan ellenőrizni és melegíteni kell. Tehát képzelje el, hogy a nyári hőségben, már izzadva a fájásoktól, önként bemegy egy 37 fokos vizű forró kádba. Megnyugtatóan hangzik, igaz? Tévedés!

Menekülőre fogtam (volna)

Azok számára, akik még nem élték át, a szülés olyan érzést kelt, mintha a pokolban járnánk. Forró és izzadt vagy, és közel sem állsz készen arra, hogy bemenj egy jacuzziba. Őszintén szólva, ez volt a legrosszabb. A víz ugyanolyan felszabadító, mint mindig, de a kádban beszorultnak éreztem magam. Nem volt elég hely a mozgáshoz, és ha az ember gyógyszerszedés nélkül szül, akkor mozogni akar! Ráadásul olyan meleg volt, hogy végig hányingerem volt. Amikor eljött az ideje, hogy nyomni kell, ki akartam jönni a vízből. Szóval, olyan gyorsan és keményen nyomtam, ahogy csak tudtam (aminek a következményeiről most ne is beszéljünk), és a babám végül világra jött. Olyan elbűvölő volt, és én annyira szerelmes voltam.

A lehető legjobban…

De egy véres vízzel teli kádban ülve? Megint csak nem annyira. És aztán arra gondolni, hogy "Hű, a gyermekem most szó szerint egy higított vérrel teli tócsában ül", tényleg sokat árt az újdonsült anyuka idegeinek. Aztán ki kellett szállnom a vízből, hogy összevarrjanak, így a következő néhány órában száradt véres vízzel voltam tele. Igen, erről senki nem beszél. A képeim viszont remekül sikerültek. Imádtam, hogy vízben szültem, és hogy a lányom olyan kényelmesen jött ki, ahogy csak lehetett. Komolyan, egyáltalán nem sírt, és az orvosoknak meg kellett mozgatniuk a lábát, hogy végre mondjon valamit. A víz volt az ő menedéke (és a mai napig teljesen vízibaba). Amit az emberek nem mondanak el neked, az az, hogy a képek, amik készülnek, okkal fekete-fehérek. Egy nagyon piros okból. Személy szerint ez az egész élmény nem nekem való.

Nincs az a pénz!

Mocskosnak éreztem magam. Aggódtam, hogy a babám piszkos. Aggódtam amiatt is, hogy a sok vér miatt a kád soha többé nem lesz tiszta. Amikor újra terhes lettem, a legtöbb ember azt feltételezte, hogy megint vízben fogok szülni. Nos, rosszul gondolták, mert nem tudnának annyit fizetni nekem, hogy ezt megismételjem.

Neked beválhat

Ha vízben szeretnél szülni, akkor sok erőt neked. Még mindig úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű módja annak, hogy megpróbáljuk csökkenteni a fájdalmat. De talán tervezz téli szülést (mert így működik a szülés, nem igaz?). Bárhogy is döntesz, a gyermeked születése egy fantasztikus történet lesz. De ne ijedj meg, ha nem egyezik meg mindenki más szülésélményével. Mindannyian egyéniségek vagyunk, és ami az egyik embernek nagyszerű, az lehet, hogy a másiknak a legrosszabb. Szóval igen, a vizes szülés a legjobb dolognak tűnhet. Egyesek számára az is! Csak kérlek, soha többé ne kényszerítsetek arra, hogy beszálljak egy szülőkádba.

Forrás: Scarymommy.om