„Ne panaszkodj, lényeg, hogy a baba egészséges” – senki nem hallgatja meg a traumatikus szülésen átesett nőket

Ha a szülés kerül szóba, a legtöbb kismama egyet ért abban, hogy ha a baba egészségesen látja meg a napvilágot, minden más lényegtelen. Ettől függetlenül sokaknak él valamiféle kép a fejükben arról, hogyan szeretnék ezt az élményt megélni, de nem igazán gondolnak arra, hogy akár máshogy is alakulhat. Hiszen komplikációk mindig mások szülése közben fordulnak csak elő.

Van, akiről lepereg, mást egy életre traumatizál

Mi okozhat traumát a szülés közben? Többek között a következő események:

• Koraszülés
• Veszélyes komplikációk fellépése az anyánál
• Sürgősségi császármetszés
• Eszközök – például vákuum, fogó – használata
• Epidurális érzéstelenítés kérése
• Durva, lekezelő bánásmód

Fontos leszögezni, hogy nem mindenki éli meg ezeket a helyzeteket egyformán tragikusan. Van, aki eleve úgy indul neki a szülésnek, hogy fájdalomcsillapítót fog kérni, mást viszont a saját teherbírásában, sőt, végső soron a nőiességébe vetett hitében renget meg, hogy nem bírta ki a szülési fájdalmat. A császármetszést is különbözőképpen élik meg a nők: van, aki akár meg is könnyebbül tőle, hiszen talán titkon erre vágyott, más azonban el sem tudta képzelni, hogy „ne legyen képes megszülni egy gyereket”, és akár azt is kétségbe vonja, hogy valódi anya-e így egyáltalán. A személytelen kórházi környezetet, vagy az ott dolgozók néha valódi arroganciáját sem viseli mindenki ugyanúgy: egyesekről lepereg, másoknak viszont komolyan mélyíti a kiszolgáltatottság érzését.

Ez utóbbi esetben pedig a rossz érzésein túl a lelkiismeret-furdalással is meg kell küzdenie az anyának. A környezete gyakran sürgeti, hogy tegye túl magát azon, ami történt, és inkább örüljön, hogy a gyermeke egészségesen látta meg a napvilágot. Hiszen nincsen ennél fontosabb az életben, nem igaz?

Valóban nincs ennél fontosabb. De ez nem jelenti azt, hogy az anya érzései ne lehetnének jogosak.

Kiszolgáltatottság a szülőszobán

„Uh, de sok zsír. Lassan fogunk vele végezni.” „Nem azért jöttünk ide, hogy szépet lássunk. Csak gyorsan legyünk túl rajta, és húzzunk innen.” „Végeztünk végre? Jó lenne, mert reggel emiatt kellett kihagynom az edzést, de ha sietünk, még elérem a kardiót.” „Másra se vágyom, mint hogy kora reggel ilyeneket kelljen nézegetnem, fuj.” – ezek a megjegyzések a műtőben dolgozó orvosok és asszisztensek szájából hangzottak el, amikor az amerikai Katie-t hozták rendbe a 41 órás vajúdását követő sürgősségi császármetszés után. A fiatal anyuka évekkel az eset után osztotta meg történetét a ScaryMommy oldalon.

Katie kimerülten és csalódottan feküdt a műtőasztalon. Azt hitte, ha teljesíti a szülésznő utasításait, figyel a testére, és türelmes lesz, sikerülnie fog megszülni a babát. A császármetszés ténye már önmagában megviselte, a gyermekét megfigyelésre az újszülött-intenzív osztályra kellett szállítani, megértés vagy támogatás helyett pedig a személyzet a kinézetén élcelődött, amikor azt hitték, alszik. Szedált állapotában nem hogy megszólalni, mozdulni sem bírt. A saját magába és a nőiességébe vetett hite darabokra hullott, és hosszú éveknek kellett eltelnie, mire egyáltalán gondolni tudott egy újabb szülésre.

Nyitókép: Gettyimages.com