MITŐL LESZ SZÉGYENLŐS A GYEREK?
Vajon a félénkség veleszületett vagy a társas kapcsolataink által formálódó tulajdonság? Mutatjuk, mit mond a tudomány a szégyenlősség biológiai és szociális hátteréről.
Kutatások sora igazolja, hogy a temperamentum – vagyis az, ahogy az egyén a környezet ingereire reagál – már négy hónapos korban megállapítható. A pszichológusok a temperamentum kifejezést az egyén örökölt, előrehuzalozott személyiségi és viselkedési mintázataira használják.
Jerome Kagan harvardi kutató és munkatársai kísérleteikben arra keresték a választ, hogyan reagálnak csecsemők egy-egy ismeretlen tárgyra: például egy állatos körforgót helyeztek el a közvetlen közelükben. Több ezer gyerek temperamentumát tanulmányozva megfigyelték, hogy azokból váltak szégyenlős gyerekek, akik egy ismeretlen helyzet vagy tárgy hatására zaklatottá váltak. Ezeket a csecsemőket még az olyan rutinszerű és mindennapos dolgok is könnyen felbosszanthatják, mint például egy pelenkacsere vagy a kapucsengő hangja.
Velük szemben azok a csecsemők, akik pozitívan, érdeklődéssel vagy semlegesen reagáltak a változásokra, óvodáskorukra sokkal nyitottabbá, szociábilisabbá váltak. Meglepő módon ez az összefüggés túlmutat a kisgyerekkoron, a követéses vizsgálat eredményei szerint ugyanis a kisbabáknak a mozgó játékra adott reakciója előrevetítette azt is, hogy kamaszkorukban mennyire lesznek visszahúzódók.
Veleszületett tulajdonság?
Más vizsgálatokból az derül ki, hogy a félénk és a társaságkedvelő gyerekek agyműködése is eltér, amiből arra következtethetünk, hogy a gátlásosság kérdése már kora gyermekkorban eldől. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, a biológiai tényezők mellett ugyanis a környezeti hatásoknak, a nevelésnek is komoly beleszólása van a temperamentum alakulásába: a csecsemőkorban az idegen emberek, új helyzetek vagy ismeretlen tárgyak által kiváltott negatív reakciók idővel enyhülhetnek.
Mitől lesz szégyenlős a gyerek?
Fotó: Studiograndouest / Getty Images Hungary
A cikk további folytatása: divány.hu oldalán
