Mit csinálnak a szupermamik éjszaka?

Éjfélt üt az óra. A gyermekek már szuszogva szenderednek, a férjem égtelenül horkol mellettem az ágyban, Berci kutya álmában lassan ingatja a kana

Az énidő számomra azt jelenti, amikor feltöltődöm, kidobom a nap szemetét, és beleejtem magamat egy könyvbe, egy tévéműsorba vagy egy forró fürdőbe. Őszintén szólva, még szeretek is az egyetlen lenni, aki ébren van ezen a késői órán úgy, hogy mégsem vagyok egyedül. Gyakran előfordul, hogy a hasonló cipőben járó anyuka barátnőimmel hajnali 1-kor röhögve „összechatelünk”, hogy mind ébren vagyunk, még akkor is, ha a feladatok már elfogytak, az agyunk már kiégett, a szemünk alig marad nyitva, mégis.

Az énidő felbecsülhetetlen fontosságú minden anyuka életében. Tudnod kell, hogy mikor és hol jön el az a határ, amikor a mentális és fizikai határaid végéhez érsz, és feltétlenül szükséges a feltöltődés. Az alvás nem elég. Azért sem, mert az alvás ugyan a fizikai erőnlétedhez szükséges tevékenység, de a lelkednek szüksége van arra, hogy olykor csak magaddal foglalkozz. Márpedig, ha kifacsarod magad, akkor hiába akarnál másnap újra vagy még többet adni magadból, nem marad már elég erő és energia.

Sokan azt hiszik, önzés, amikor magukra gondolnak, ezért a családjukért inkább lemondanak minden olyan tevékenységről, hobbiról, ami nem a család ellátására irányul. Ébresztő! A gyermekeidnek, a családodnak első sorban egy boldog anyura van szüksége, amit a kimosott ruháktól és az elkészített uzsonnától nem fog megkapni. Ne feled, hogy ha már a kötelességekről van szó, akkor kutyakötelességed vigyázni magadra fizikailag és mentálisan egyaránt.

Én sosem bánom meg, ha az éjszakából 2-3 órát még magammal foglalkozom vagy ha elmegyek a barátnőimmel egy csajos délutánra. A gyerekek is örömmel töltenek időt a nagyszülőknél vagy barátoknál, amikor a férjemmel kettesben vagyunk. Mindenkinek szüksége van az énidőre! A család összes tagjának. Miért maradna ki ebből pont az, aki összetartja az egész családot?!

péról lelógó, hosszú, bozontos, vörösesbarna farkát. A szemeim annyira fáradtak, szemhéjaim oly nehezek, hogy tán fogpiszkálóra lenne szükség a kitámasztásukhoz, mégsem csukom le, sőt a telefonomat markolászom arra gondolva, hogy hamarosan még egy epizódba belekezdek a kedvenc sorozatomból. Hogy miért nem alszom? Mert az éjszaka jelenti számomra az énidőt. Ez az egyetlen olyan napszak, amit magamra fordíthatok, és ez fontosabb nekem, mint az alvás. Egy csendes ház fenséges nyugalma lenne számomra a Mennyország, amikor senki nem kér tőlem semmit, senki nem sír, üvölt vagy énekel teli torokból...