Minden anyuka rémálma – a kólika
Hazavittük a kis rózsaszín batyut a kórházból, olyan büszkén, amilyen büszkén csak az elsőszülöttet viheti egy pár. Otthon úgy nyúltunk hozzá, mintha szuper törékeny porcelán lenne, úgy babusgattuk, mint egy igazi drágakövet. Nem győztünk betelni vele.
Jöttek az ismerősök és rokonok, megcsodálták, megdicsérték, s aztán természetesen megkérdezték:
- És, jó baba?
És mi bőszen bólogattunk, nagyon-nagyon jó baba. Csak eszik és alszik, semmi gondunk nincs vele.
- Na és hasfájós?
Á, nem! Szerencsések vagyunk. Nem hasfájós. - mondtuk tudálékosan.
Ugyan kérem, a mi lányunk nem lehet hasfájós. És egyébként is, ez a hasfájás, amiről mindenhol rémálomként írnak, egyértelműen csak egy eltúlzott butaság lehet. Túl van ez kérem lihegve!
Aztán két varázslatosan békés és csendes hét után megtudtuk, mi is az a kólika....és akkor már nem mondtuk, ó, de nem ám, hogy túl van lihegve!
Mert mi is az a kólika vagy ahogy még hívni szokták, 3 hónapos hasfájás?
Általában szülés után 2-3 héttel kezdődő állapot, amit erős sírás kísér, többnyire ugyanabban a napszakban, jellemzően esténként, de előfordulhat a délelőtti órákban is. A sírást a hasi izmok és lábak görcsös tartása, a lábak hashoz rángatása jellemzi, valamint a kemény, feszes has.
Eltéveszthetetlen az állapot. Mindig ugyanakkor, mindig ugyanúgy.
Ez a hivatalos verzió.
De a szülőké egy kicsit más.
Kólika az a hetekig tartó, főként este jelentkező rémálom, mikor a gyermeked vigasztalhatatlanul, megállíthatatlanul sír órákon át, miközben te a létező összes módszert kipróbálod, amit csak a szakirodalom, a többi anyuka, a szomszédok vagy bárki mond.
Eredménytelenül.
A kólika az a kegyetlen állapot, mikor a végletekig fáradt és félig megsüketült szülők a fél életüket és a fele királyságukat is odaadnák a szerért, ami megszünteti gyermekük és a saját kínjaikat.
Lóbálnak lajhártartásban, forgatnak hasra, melegítenek párnácskákat, lepedőt, fedőt vagy ami épp akad, szaladnak szerekért a patikába, főznek teát.
Az idegileg és fizikailag kifáradt szülő mindent, de mindent megpróbál. De igazi megoldás nincs.
Aztán egyszer csak, a 3. hónap végén szinte varázsütésre enyhülnek a sírások...majd lassan elmúlnak.
És az egész kólikás rémálom a múlt ködébe veszik, hogy átadja a helyt a fogzás rohamainak, majd a szeparációs szorongás sírásának, a dackorszak hisztijeinek....
De egy pillanatra még maradjunk a kólikánál. Mégis:
Mi segíthet?
- Érdemes figyelni a szoptatott babáknál az édesanyák étrendjére: nem ajánlottak azok az ételek, amik puffasztanak. Személyes tapasztalatként elmondhatom, hogy a gyümölcslevek fogyasztása rettenetesen fokozza az esti sírásokat. Bár nekem nagyon nehezen ment, de elhagytam a fincsi italokat, s máris jobb lett a helyzet. Érdemes megpróbálni.
- Nagyon figyelni kell a büfiztetésre. Jöjjön ki, az a legjobb. Vannak nehezen büfiző babák, náluk sokszor 10 percig is rázni kell a popót, vagy ütögetni a hátat.
- Vannak szerek, amik segíthetnek. Elterjedt az Infacol, az Espumisán, a Gripe Water Baby, de sokan esküsznek a Colief cseppekre, a Normaflore-ra és még sorolhatnám. Jó lehet az ősi édeskömény tea is.
Ezek azonban minden babánál más hatást érnek el. Mindet ki kell próbálni.
Nálunk sajnos nem használt semmi, csak a Gripe Water, de mindenkinek más hatásos.
Mi nagyszerű módszert dolgoztunk ki: az Infacol csepegtetőjével adagoltuk a GW-t, így könnyen és gyorsan bejuttattuk a megfelelő adagot.
- A torna és hasra forgatás is hatásos lehet, még akkor is, ha a csemeték maguk megfeszítésével tiltakoznak ellene.
- Meleg lepedő vagy meggymagpárna a pocakra – szintén beválhat.
Mondjam még?
Kólika.
Minden szülő rémálma. Regényeket lehetne írni róla. Te mit tapasztaltál?
A cikk elkészítésében közreműködött: http://kissemese.cafeblog.hu/
