Miért nevezhető életnek már a magzati lét?

Érezz, tapints!

Még a gondolatörvények elején szeretnék pár olyan kihagyhatatlan tényt ismertetni, amelyek megerősíthetnek minket abban, hogy a magzat az anyaméhben is igen, egy élet. A magzat érzékelési csatornái igen hamar kifejlődnek, köztük a tapintás és ízlelés első körben. Ahol pedig ezek a csatornák léteznek, működnek, ott többről beszélünk, mint egyszerű szövetösszeségről. Ami ennél is csodálatosabb lehet, hogy már a 7. héten megfigyelhető a tapintási reflex, ilyen szituáció az, hogy a magzat szájának környékét érinti valami, félrefordítja a fejét, törzsét és medencéjét, vagy épp kinyújtja a karjait azért, hogy ezt az ingerforrást megszüntesse. A 17. hétre pedig ez olyan szinten kifejlődik, hogy már a magzat teljes bőrfelülete rendelkezik ezzel az interaktivitással.

Ennél nyilván több!

A tudományos kutatások során a szakértők a magzat anyagi feltételeit szeretnék minél pontosabban meghatározni, vagyis azokat a körülményeket és befolyásoló tényezőket, amik lehetővé teszik a megfogantatást és az életben tartást. Ezen a vonalon tovább haladva jutnak arra a kijelentésre, miszerint a magzatot pusztán egy szövettenyészetként emlegetik, ábrázolják. Ennél a pontnál nyilván minden anya – köztük én is-, felszisszenünk, akár a gyerekünkre pillantva, vagy a hasunkra, ami védi még a megszületendő csöppséget. Valahogy azt érezzük, egy belső erő támogat benne, hogy ez ennél jóval több, jóval nagyobb misztikum, mint amit a biológiai paraméterek és törvényszerűségek strukturálnak.

Korábban kezdődött…

Az ennek az elméletnek mondhatni szöges ellentéte a teisták álláspontja, akik úgy vélik, hogy az élet távolabb nyúl annál, mint amit egy biológiailag meghatározott szövethalmazba igyekszünk skatulyázni. Az élet maga már a fogamzás pillanatában kezdetét veszi, számukra az élet nem az anyagi, materiális világban kezdődik, hanem egy sokkal magasabb rezgésű, Istentől eredeztethető csodánál. Ha pedig ebben az írásban számtalan édesanya narrátora lehetnék, akkor azt mondanám, hogy igen, az én gyermekem az én csodám, nem egy szimpla véletlen.

Előbb volt a gondolat…

A hétköznapokban minden szituációban igyekszünk az egyensúlyra, az aranyközépútra, ezt pedig a leginkább szemlélteti az az elmélet, amely kimondja az élet eredetéről vagy az anyaméhen belüli életről, hogy korántsem az anyagi körülményeink teremtik meg az életet, ott a petefészkünkben, hanem ezt az egész gondolatmenetet kifordítva az életet a tudat hozza létre. Talán pont ezért találkozhatunk gyakran olyan kijelentésekkel, hogy a gondolatnak teremtő ereje van és hogy a „Vigyázz, mert bevonzod!”, „Látod, Murphy törvénye…” mondatok nem alaptalanok. Tehát az élet eredendően létezik, jelen van, minden fűszálban, bogárban, rezgésben, mindig és mindenhol ott van. 

Az élet méhe

George Wald, Nobel-díjas biológus is erősen elmélyült a témában, aminek hatására azt tudta vallani, hogy az élet, a gondolat, a tudat egy olyan misztikum, amit nem lehet egyszerű cellákra lekorlátozni. Egy magzat nem pusztán egy szövettenyészet, ami indokolja vagy épp alátámasztja jogosságát, miszerint nem élet. Sokat foglalkozott a keleti miszticizmussal, végül pedig összeállt benne a kép, miszerint az univerzum lehetővé teszi az élet számára, hogy a tudat a kezdettől fogva végig kísérje a világegyetem fejlődését.

Ő is szenved…

Léteznek olyan mendemondák, miszerint életünk első éveiben még vannak emlékeink születésünk pillanatáról, csupán annyira megszaporodnak a minket érő impulzusok, ingerek, hogy az agyunk szelektál. Egyrészt ez lehet egy jó cselekedet az agy részéről, ugyanis Bhágavata-purána szerint a magzat felnőttfejjel szinte elviselhetetlen kínokat él át az anyaméhben, ha pedig képes kínokat átélni még a megszületése előtt, akkor mér joggal definiálhatjuk életnek, nem igaz?

Kisfilm

A szülés utolsó szakasza a nők számára hatványozottan megterhelő. Gondolnánk első nekirugaszkodásra, hogy a magzat számára sem fenékig tejfel? A tudományos álláspontokat a legtöbb esetben kőbe vésve elfogadjuk, viszont ez a szál a harmadik eltérés lehet, miszerint a magazt már érez a terhesség utolsó szakaszában, sőt fáj neki. Az elméletek szerint a terhesség hetedik hónapját követően, azzal egyidejűleg, hogy a magzat fejjel lefelé kezd el helyezkedni -ösztönszerűen-, lelki szemei előtt leperegnek az előző életében tapasztalt élmények, akár egy kis film. Ilyenkor nem más történik, mint az, hogy az embrió tudata definiálja saját magának az élet célját és a halálok végtelennek tűnő körét.

Mindenki maga dönti el, hogyan vélekedik a kérdésről, és betartva a jogi kereteket is, maga dönt arról, hogy hogyan kezeli a terhesség csodáját. Vallástól és filozófiai nézettől függően mindannyian igyekszünk bölcs döntést hozni, és kitartani mellette életünk végéig. Védjük az életet, védjük meg a születés lehetőségét! De közben gondoljunk erre úgy, mint egy életfogytig tartó döntésre, akár kihordás, akár az abortálás mellett döntünk.