Miért nem alszanak az anyukák?

Egy szép nyári nap azon veszed észre magad, hogy az óriás pocakoddal, fájós hátaddal már azt se tudod, hogyan feküdj, de mindegy is, mert ahogy lefeküdtél pisilni kell, majd az éjszaka során még 10-szer legalább kimész. Ha a pisi járat megvolt, kényelmetlen lesz a babának, ahogy fekszel, és addig rugdos, amíg meg nem fordulsz. Aztán nem jön álom a szemedre, ég a gyomrod, iszol egy pohár tejet, újra pisilsz. Vagy azért nem alszol, mert fejben pipálod és kiegészíted a babakelengye listát, vagy a közelgő szülés miatt pánikolsz, esetleg ellenőrzöd, hogy sikerült-e megjegyezni a pelenkázás helyes menetét…és már fel is jött a nap.

 

Sőt, amilyen csodálatosan ki van ez találva, szülés előtt nem sokkal éjszakánként legalább egyszer magadtól felébredsz, pislogsz magad elé úgy egy fél órát, ücsörögsz a babaszobában és elképzeled, milyen lesz az életetek, ha kibújik. Mi ez, ha nem felkészülés a kisbaba éjszakai etetésére?

Mondjuk ekkor már sejted, hogy az aludd ki magad típusú jó tanácsok annyit érnek, mintha azt tanácsolnák, hogy tegyél el a melegből nyáron, mert télen fázni fogsz…

 

Felkészült kismamaként tervet készítesz, mit hogyan fogsz csinálni. Biztosan nem alszol majd egy ágyban a picúrral. Napközben levegőn alszik majd babakocsiban, mert attól fejlődik jól, addig lesz időd pihenni meg minden másra, éjszaka pedig minden este azonos időben, fürdés után nyugalomban, gyenge fénynél, csendben megszoptatod, picit ringatod, dúdolsz neki, aztán a kényelmes, macis rácsvédővel körülbástyázott gerincbarát kúkuszmatracos kiságyában alszik szépen. Hogy szokja a nappal-éjszaka különbségét, éjjel nem kapcsolsz villanyt, nem beszélsz hozzá, éjjeli fénynél rövid szopi, kiságy és alszik tovább. Kezdetben te is a szobájában alszol majd, hogy ne keljen sírnia mire odaérsz a másik szobából, így te is nyugodtabb vagy és apa sem zombiként megy dolgozni reggel, később, amikor már nem eszik éjjel, vagy csak egyszer kell hozzá kelni, majd visszaköltözöl. 

 

Hamarosan megszületik Manócska. Késő este a kórházi szobában 9 hónapnyi együtt lélegzés után olyan ridegnek és távolinak tűnik az a gurulós ketrec az ágyad mellett, amit Neki szántak, inkább összebújva alszotok el. Picúr az újjadat fogva szenderedik álomba. Annyira gyönyörű és természetes ez így! 

 

A kórházban napközben csak eszik-alszik, éjszaka pedig rejtély, hogy hogyan, de a fejét tartani és átfordulni nem tudó kis Manócska szorosan hozzád bújik (függetlenül attól, hova tetted le), simogatja a válladat, és cicit kér kb 8-10x éjszaka, így mire hazamehettek, tulajdonképpen 3 napja nappal a látogatók miatt, éjszaka a kis bújós Manócska miatt 1-2 óránál többet nem aludtál egy huzamban, és még élsz, ráadásul boldogabb vagy, mint valaha. 

 

Az első hetek tanulsága az, hogy bárhol és bármikor, ahol a pici végre elalszik, te hagyod és ha csak 10 percet is, de próbálsz pihenni (merthogy Manócska nem olvasta a tankönyvet, miszerint evés után böfi és kiságyban alvás következik). Ha olyan pici, hogy elveszik és fél a kiságyban, de a babahordozóban elalszik, nem piszkálod, ha babakocsiban csak menet közben szundikál, ám legyen, te meg nem állsz, ha cicizés közben kizárólag rajtad hajlandó elaludni, akkor alszik úgy, te meg reméled, hogy majd apa arra jár és hoz valami kaját.

 

Ahogy telnek a hónapok, erősödsz, kezd kialakulni a várva várt napirend, rátalálsz a kendőzésre, amiben a pici közel érez téged, így jól alszik, miközben te azért képes vagy közlekedni a lakásban. Este miután letehető állapotba került hajlandó a kiságyában is aludni, sőt, már csak egyszer- kétszer kel fel éjszaka pár percre. Úgy érzed, túl vagy a nehezén. Sírni hagyásos alvás tréning nélkül is szépen magától beállt a napirend, az éjszakai rutin és alvás. Te azért még felkelsz párszor, hogy ellenőrizd, lélegzik-e, annyira hihetetlen, hogy 5-6 órát képes zavartalanul aludni. 

 

Aztán úgy 5 hós kora körül a saját ágyában jól alvó picúri “elromlik”. Előszőr a növekedési ugrás miatt kezd éjjel-nappal újra egy-másfél óránként enni. Ez azt jelenti, hogy fürdés után megeteted, elalszik szépen, ülsz még úgy 20 percet vele mozdulatlanul, amíg letehető állapotba kerül. Berakod a kiságyba, átsurransz Apához egy picit, fél óra nem tellik el, kis Manó újra ébren van. Újabb fél óra cicizés-altatás, 20 perc egy helyben maradás, kiságy, WC, elaludni próbálás, és hopp, újra ébren…

 

Mikor a növekedési ugrás lezajlott, felgyorsul a mozgásfejlődés. Ez pedig azért nagyon érdekes (túl azon, hogy szuper érzés, hogy már meg tudja csinálni) ,mert ilyenkor amit napközben próbálgat, azt éjszaka rendszerezi, gyakorolja, és gyakran álmában ki is próbálja. Szegénykét gyakran az ébreszti föl, hogy helyet, vagy helyzetet változtatott és megijedt, vagy épp elért az ágy szélére, és rácsvédő ide-vagy oda, koppant szegénykém. Ilyenkor hiába tudná átaludni az éjszakát, csak anya tudja megnyugtatni és visszaaltatni. Képzeld el, te mennyire megijednél, ha álmodból arra ébrednél, hogy mondjuk autót vezetsz.

 

Amikor már biztosan kúszik-mászik és nincs már szükség az álmában gyakorlásra. Kis Maki már rájött, hogy Anya nélkül is lehet mozogni, megfogni, elejteni, odébb rakni, felmászni, lepakolni, pelusozás elől sikongatva menekülni, cici nélkül étkezni...na ekkor köszönt be a szepa-szori, azaz a szeparációs szorongás első felvonása. Ettől kezdve Anya nem pisilhet egyedül, nem telefonálhat sokáig, nem mehet ki a szobából, mert mi van, ha egyszer csak eltűnik. Játék és alvás közben, éjjel-nappal ellenőrizni kell Anyát. Innentől fogva nincs délelőtti, délutáni, éjszakai pihi anya nélkül. Babakocsiban elalszik tologatva, de 10-20 percenként meg kell nézni, hogy anya ott van-e. Elalszik ágyban szopival (merthogy az ilyen nagyfiúk már nem férnek el a szopipárnán) ,de alvás közben Anya haját fogva, cicit szájban tartva, vagy kézzel-lábbal hozzá érve ellenőrizni kell, nehogy megszökjön. Na ilyenkor döntesz úgy, hogy lesz, ami lesz, de Babóval maradsz, mellé fekszel, őrizgeted, amíg csak szeretné mindenki idegeinek és pihenésének érdekében. Ha ébredéskor nem kell kikelned az ágyból, és 8-10x végig csinálni a visszaalvós rituálét, 5 perc múlva már te is alszol tovább, és hiszen még nem ment ki az álom a szemedből. Babaillatban aludni és nyálas babapuszikra és kacagásra ébredni pedig annyira jó!

Amikor pedig a tüdődre tappancsol, bekapja az orrod, vagy a lábával bordán rúgva kelteget édesen, még akkor is mosolyogva öleled át, úgy szereted!