Magyarországon évente több tízezer nő szenved el súlyos sérüléseket szülés során.

A sérülések miatt minden nőnek szakember által támogatott kismedencei rehabilitációra lenne szüksége a szülést követően.

A szülés a természet egyik legcsodálatosabb, ugyanakkor az egyik legdurvább eseménye. A nők jelentős részét a gyermekvárás szerencsére nemcsak boldoggá teszi, hanem hatalmas erővel is tölti fel. Erre az erőre pedig nagy szüksége van minden anyának, mert ez a természetes folyamat komoly megterhelést jelent a szervezetük számára és igen gyakran jár sérülésekkel.

Dr. Pácsa Szilvia nőgyógyász szerint „Magyarországon évente közel 95 ezer szülés történik, és a statisztikák alapján több tízezer nőt, akár 50-80%-ukat éri olyan trauma, amiből hónapokig, vagy akár évekig tart a gyógyulás. A sérülések nyomán keletkező tünetek azonban az intim kategóriába tartoznak, amiről sajnos nem beszélünk”.

A szülés megterhelését lebecsülő olyan kijelentéseket szerencsére már ritkán hallani, mint hogy „nagyanyáink szülés után egy-két nappal munkába álltak, a mai nők meg napokig kórházban fekszenek, aztán hónapokig, évekig nem mennek dolgozni”. A szülés kapcsán azonban változatlanul főként a gyermeket ünnepli a család, nem pedig a szülőnőt - mindezzel akaratlanul is azt üzenve, hogy a szülés egy átlagos, természetes esemény, ami magától is megtörténik, ha elérkezik az ideje.

Sajnos a médiában is egyre elterjedtebbek azok a hírek, amik egy-egy hírességről vagy celebről úgy tudósítanak, hogy órákkal vagy napokkal a szülés után újra úgy nézett ki, mint terhessége előtt (gondoljunk csak a Kate Middleton-ra, Penelope Cruz-ra vagy akár Horváth Évára). A cikkek azt sugallják, hogy az igazi nő számára a terhesség és a szülés nem egy komoly kihívás, a sikeres nő pedig egy-két hét elteltével újra bombaformában van, és ott folytatja az életét, ahol abbahagyta.

A Cosmopolitan 2016 szeptemberében összegyűjtötte és megjelenítette az elmúlt évek kutatásainak ide vonatkozó adatait. A kutatások azt igazolják, hogy a terhesség és a szülés a női test számára egy hatalmas trauma. Nem elsődlegesen a szülés útjától (hüvelyi vagy császár), sokkal inkább a szülés módjától (vákuum, fogó) és rizikófaktoraitól (magzat mérete, anya életkora) függ az anyai sérülés esélye, amely olyan trauma is lehet, amiből a szülőnő teste csak nagyon lassan, hónapok, évek alatt gyógyul fel. A British Journal of Obstetrics and Gynaecology 2015-ben megjelent tanulmányában[1] a nők 24%-a másfél évvel a szülés után is alkalmanként fájdalmas a közösülésről (dyspareunia) számolt be. Egy 2015-ben a J Sex Med.-ben megjelent ausztrál tanulmány[2] azt mutatta ki, hogy a szülést követő 12 hónapban a nők 64.3%-a tapasztalt valamilyen szexuális működészavart, többnyire fájdalmat a közösülés során. 2015-ben a PLoS One-ban közölt cikkben[3] szülés után a nők 60%-ánál jelentkezett enyhébb-súlyosabb akaratlan vizeletvesztés (inkontinencia), és 12 hónappal később is még 49%-uk tapasztalt ilyen tüneteket. Ugyanebben a cikkben rámutattak arra is, hogy a szülés után egy évvel az anyák 77%-ának rendszeresen fájt a háta, és ez a fájdalom akár a napi életükben, munkavégzésükben is korlátozta őket.

A panaszok hátterének feltárására készült kutatások azt mutatják, hogy a szülés okozta fizikális sérülések súlyosak és tartósak is lehetnek. A British Journal of Obstetrics and Gynaecology 2014-ben megjelent tanulmányában[4] az első hüvelyi szülésükön átmenők körében 21% volt a kismedencei izomlemez (levator ani) sérülést elszenvedettek aránya. Egy 2015 augusztusában az American Journal of Obstetrics and Gynaecology-ban közölt kutatás[5] szerint a hüvelyi úton megszültek 29%-ánál volt igazolható addig fel nem ismert kismedencei csonttörés (szeméremcsont), és 41%-uknál levator ani izomsérülés. Rámutattak arra is, hogy míg a csonttörések 8 hónap alatt maradék nyom nélkül meggyógyultak, addig az izomsérülések megmaradtak, tartósan károsítva, meggyengítve a női kismedence izomzatának és szerveinek működését.  

Dr. Pácsa Szilvia elmondása szerint „az anyai halálozáson kívül nem található nyilvános magyar adat a szülés során elszenvedett anyai sérülésekre vonatkozóan. Nagyon valószínű azonban, hogy a magyar nők körében legalább olyan gyakori a szülés utáni kismedencei panaszok száma, mint Európa más országaiban.  Csak nem vizsgáljuk, nem foglalkozunk vele.”

A doktornő tapasztalata, hogy a szülés után akár hosszú évnek telnek el, mire egy-egy rendelésen kimondásra kerül a szüléshez kapcsolható, életminőséget, kapcsolatokat romboló probléma. A mai társadalom elvárása szerint ugyanis az „igazi nő” számára a szülés egy olyan esemény, aminek csak ragyogó színei vannak.

„Vegyük tudomásul, fogadjuk el és mondjuk ki, hogy minden nőnek tudatos és támogatott testi rehabilitációra van szüksége a szülést követően. A csendes hallgatástól nem gyógyul meg a kismedence, nem szűnik meg (vagy visszatér) az inkontinencia, nem lesz újra örömteli és egészséges a házasélet. Ezért páciensnek és szakembernek közösen dolgozni, tornázni, gyógyulni kell.”

A doktornő szerint egy jó szakember segítségével, valamint önerővel és kitartással a szülési sérülések az első év letelte előtt meggyógyíthatók. „Megfelelő technikával végzett törzs és kismedencei izmokat erősítő tornára lenne szüksége minden nőnek a regenerálódáshoz. Ahol a speciális torna nem hoz elég hatást, ott egy modern technológia nyújthat gyors és hatékony megoldást: a biofeedback asszisztált kismedencei tréning egy nemzetközileg elismert, élvonalbeli kezelési módszer, amely már Magyarországon is elérhető.”