MAGA MEG NE ORDÍTSON MÁR: ÍGY ALÁZZÁK MEG A SZÜLŐ NŐKET A KÓRHÁZBAN
Bezzeg amikor bement az a gyerek, akkor nem volt semmi baja, hát akkor most se üvöltsön, örüljön neki, hogy kijön! Nem egy szülő nőt aláznak meg mélységesen ilyen mondatokkal orvosok, ápolók, sőt, más anyák is.
Fotó: Gettyimages.com
Milyen ma egy szülés Magyarországon? Egy átlagos kórházban, fogadott orvossal is előfordulhat, hogy a hospitalizáció áldozataivá válunk. Azaz ami nekünk és a gyerekünknek, családunknak egy mélységesen bensőséges élmény, az számukra egy szobaszámhoz tartozó test, amiből minél kevesebb problémával ki kell varázsolni a gyereket. A minél kevesebb probléma persze nem az anyára, sőt, olykor nem is a babára értendő, hanem a kórházra és az orvosra. Menjen minél gyorsabban, könnyebben, aztán hadd jöjjön a következő.
Közben pedig a legtöbb esetben a nő kényelme, a szüléshez elengedhetetlen stresszmentes környezet másodlagossá válik. Egy jó beteg (onnantól, hogy kórházban vagy, páciens lettél) úgy szül, ahogy kell. Nem kérdez, azt csinálja, amit mondanak neki, és mindenbe beleegyezik. A doktor úr jobban tudja – rebegi hálásan. Nem utasítja vissza a beöntést, a borotválást, a gátmetszést, az erőszakos méhszájtágítást, a vákuumot, az oxitocinos infúziót, a férjöltést. Vígan hagyja, hogy egy egész orvostanhallgató-csapat megvizsgálja. Fekszik az ágyán szépen nyugodtan a hátán, és várja, amikor végre megpillanthatja gyermekét. És közben tökéletesen csendben van. Nem zavarja sem az orvost, sem a többi beteget.
Jelenlegi kultúránk szerint egy magára valamit is adó nő hallgat. Méltóságteljesen tűri, ha a férje esetleg ordibál vele vagy veri – ugye-ugye, isztambuli egyezmény ratifikálása, nőjogi szervezetek támogatásának megvonása, vak komondorok. Egy igazi nő sok gyereket szül, sőt, egyenesen unokákat, mindegyikkel kórházba vonul, mert otthon szülni bűn, beéri az épp ügyeletes orvossal és még véletlenül sem okoz problémát. Tudja, mi a dolga, még véletlenül sem szeretne magába fordulni, zenét hallgatni, testhelyzeteket próbálgatni vagy a kitolásnál erős izommunkát végző sportolóhoz hasonlóan nyögni. A jó beteg nem fújtat, nyöszörög és pláne nem kiabál vagy üvölt, a kétperces fájásoknál sem. Tűri a fájdalmat, nem zavar másokat, hiszen azért vállalt gyereket(!), mert képes erre. Hiszen – ahogy egy másik szülésznő kedvesen megjegyezte – ha b...ni tudott, akkor szülni is tud.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható!
