Ki az a dúla?

Ehhez hasonló kérdésekkel bombáznak a leendő szülők általában. Ezért is gondolom, hogy erről beszélni kell!

Nos, a szó görögül “doula” – dúla – azt jelenti, hogy ‘valakinek a segítségére lenni’ vagy ‘asszonytársi segítő’. A dúlák többnyire maguk is édesanyák.

Régen a tapasztalt nők, anyák, bábák asszonytársak kísérték, segítették a nőket a várandósság és a szülés ideje alatt.  A várandós nő kiválaszthatta azt a hozzá közel lévő asszonyt, akiben a legjobban bízott, akinek a tanácsait el tudta fogadni, és akinek a jelenlétét igényelte a vajúdása alatt.

Miben tudnak segíteni?  

A dúla nem hoz döntéseket az anya helyett sem a várandósság, sem a szülés ideje alatt, de tájékoztatja a kismamát a lehetőségekről, hozzásegítve őt a felelős döntés meghozatalához.

„ Ha nem ismered a lehetőségeidet, akkor nincs egyetlen lehetőséged sem!”

A dúlai támogatás…feltétel nélküli. A támogatás…hallgatás, nem ítélkezés.

A dúla erős; megmutatja neked a világot, meghallgat, ha panaszkodsz, de nem ítélkezik. Ha kell, csendben marad; ha szeretnéd, akkor megérintheted. Ha egyedüllétre vágysz, akkor csak megáll a háttérben, érzetetve veled, hogy Ő ott van Veled és Melletted, ha szükséged van rá.

A dúla már a várandósságod idején is segítségedre lehet a következőkben:

• Megoszthatod vele a várandóssággal és a szüléssel kapcsolatos érzéseidet, félelmeidet, elképzeléseidet. Készíthettek szülési tervet.
• Összeállíthatjátok együtt a kórházi csomagot, melyet vinned kell, ha elérkezik az idő.
• Minden kérdésedet megválaszolja, hogy megfelelő mennyiségű információ birtokában dönthess arról, milyen körülmények között szeretnéd világra hozni a gyermekedet. 
• Ha szeretnéd, beszélhettek vele arról, hogy az orvos- és a szülésznőválasztásnál milyen kritériumokat kell figyelembe venni és hogy a szülészeti intézmény kiválasztása mennyire fontos.
• Szó eshet a várandósság és szülés mind testi, mind lelki változásairól is, a nőiességről, anyaságról, a családdá válás örömeiről és nehézségeiről és nem utolsó sorban bármiről, ami téged vagy a párodat foglalkoztat.
• Nagyon fontos beszélni a kisbabáról, a vele töltött első pár óra (aranyóra) fontosságáról, az első szoptatásról, és a gyermekággyal kapcsolatos egyéb  fontos kérdésekről is.
• Beszélhettek arról, hogy mi a szerepe az apáknak a szülőszobán – Miben segíthet és miért fontos, hogy ő is biztonságban érezze magát?
• Érdemes átgondolni együtt, hogy a szülés után kitől – meddig - milyen segítséget vársz? (nagyszülők, rokonok, barátnők) A nagyszülők szerepe a szülés után: segíteni gyermekét szülővé válni! Ez sokszor konfrontálódással jár.
• Ha van nagyobb gyermek, akkor az ő "elhelyezését" is meg kell tervezni előre; és a szülés utáni időszakban is foglalkozni kell Vele, az érzéseivel, segíteni kell őt a testvérré válás útján.

 Szóval, úgy gondolom, hogy a fentieket olvasva Te magad is beláthatod, milyen sokrétű a munkánk; mi a testi átalakulások mellett a lelki változásokkal is foglalkozunk, hiszen ebben a „másállapotban” sok-sok érzés megmozdul, melyekkel foglalkozni kell.

A dúlák manapság egyre inkább beilleszkednek a segítők közé. Egyre inkább tudatosul orvos –szülésznő – védőnői körökben is az a tény, hogy szükség van ránk, hiszen mi nem az ő munkájukat vesszük el; sokkal inkább a hiányosságokat pótoljuk és az ő munkájukat is segíteni tudjuk jelenlétünkkel.

Következő cikkemben a szüléskíséréssel fogunk közelebbről megismerkedni: vajon miben tudja segíteni a szülő nőt és az apát a dúla a szülőszobában.  

Addig is csodás babavárást és szép nyári napokat kívánok!

"Nézzék csak meg jól a terhes nőt: azt gondolnánk, átmegy az utcán, vagy dolgozik, vagy éppenséggel szól önökhöz. Tévedés. A gyerekére gondol. Nem fogja bevallani, de kilenc hónap alatt nincs perc, hogy ne gondolna a gyerekére. Jó, figyel arra, amit mondanak neki, csak nemigen hallja.
Bólogat, de igazából fütyül az egészre. Maga elé képzeli. Öt milliméter: egy szem búza. Egy centi: kagylócska. Öt centi: az asztalon a radírgumi. Húszcentisen, négy és fél hónaposan: a kitárt tenyere. Semmi. Semmi se látszik, mégis csak gyakran téved a keze a hasára. Dehogy, nem is a hasát érinti, hanem őt." - Anna Gavalda