Ilyen a valóságban terhesnek lenni: 3 édesanya, aki szerint a várandósság nem cukorszirupos álomvilág
Míg vannak kismamák akiknek szerencséjük van, hogy gond és problémamentesen vészelik át a terhességet, addig más kismamák alig várják, hogy véget érjen számukra az "áldott" állapot.
A terhesség egy kismama számára nemcsak egy rózsaszín felhő és cukorszirupos álomvilág, ami felhőtlen boldogsággal és természetes izgalommal társul, de sok aggódással, szorongással és félelemmel is járhat: vajon egészséges lesz-e a pici, úgy fejlődik-e, ahogy kellene, mennyire fáj majd a szülés, a kismama pedig hogyan étkezzen, mit tornázzon, hogy az a babának a legjobb legye
Sajnos nem minden terhesség könnyű, vannak, akik számos egészségügyi problémával találják szemben magukat a várandósság során, kezdve az első trimeszteri reggeli rosszullétektől és émelygéstől a sokkal súlyosabb, akár az erős fájdalommal, görcsöléssel, vérzéssel járó tünetekig.
Milyen a valóságban terhesnek lenni? Három kismamát kérdeztünk
Míg egyes kismamáknak olyan szerencséjük van, hogy gond nélkül vészelik át a terhességet, és még a kilencedik hónapban is simán van erejük kitakarítani a lakást, vagy ablakot mosni, addig más kismamák az állandó rosszullétektől, a vizesedéstől vagy az aranyértől szenvednek. Kismamákat kérdeztünk, hogyan élik, élték meg a várandósságukat, és azt is elmondják, mi (volt) benne a nehéz.
Iza, 34 éves, első terhessége, 37. hétben jár.
- Az első három hónapban szerencsére elkerült az állandó rosszullét, reggelente egy kis émelygést tapasztaltam, de amint beértem a munkahelyemre, és alaposan megreggeliztem, ez az állapot azonnal elmúlt. Cserébe rettentően álmos voltam, szívem szerint a nap közepén az íróasztalomnál is szundítottam volna egyet. Bárhol és bármikor képes voltam aludni, a fáradtságomat pedig a koffein sem csillapította, igaz, próbáltam a kávéfogyasztást a minimálisra venni a terhesség alatt. Az első trimeszter végével mintha elvágták volna az émelygést és a fáradtságot, tele lettem energiával, nem véletlen mondják, hogy a kismamák a második trimeszterben a legaktívabbak és a legenergikusabbak.
Aztán jön a jó kis harmadik trimeszter, ami számomra egyet jelentett a kínlódással. A végtagjaim látványosan vizesedtek és bedagadtak, alig tudtam cipőt húzni a lábamra, és úgy éreztem magam, mint egy elefánt, aki alig bír mozogni a nagy súlya és hatalmas végtajai miatt. Ez azonban még cseppet sem volt fájdalmas, esztétikailag volt csupán zavaró. Most, amikor a babóca egyre nagyobb a pocakomban, olyannyira nyomja a belső szerveket, hogy nem tudok egyszerűen vízszintesen aludni, mivel azt érzem, hogy rögtön megfulladok. Éjszakánként nehézlégzésem van, és kapkodok a levegő után, mindehhez pedig a hajnali vesén rúgás és az állandó pisikényszer is hozzájárul, így az utolsó hónapom rettentően fárasztó, hiszen szinte csak ülve tudok aludni. A székrekedésről és az aranyérről nem is beszélve, ami megkeseríti mindennapjaimat, így már alig várom, hogy leteljen ez a pár hét, és végre a karomban tarthassam a babámat - árulta el Iza.
Barbi, 31 éves, első terhessége volt, kisfia egyéves.
A további folytatásért kattints ide: >>femina.hu
És te hogy élted meg a várandóságod idejét? Ha van kedved oszd meg velünk történetedet. Írja nekük!
A kép forrása: GettyImages.com