ÍGY HAT AZ ANYA HANGJA A BABÁRA: MÉG GYÓGYÍTHATJA IS!
Az anyaméh a közhiedelemmel ellentétben nem egy csöndes hely. Az anya szívverése, a teste működésének hangjai éppúgy eljutnak a magzathoz, mint a külvilág zajai. Már a méhben bevésődik a későbbi gondozók hangja a baba emlékezetébe.
A magzat a köldökzsinóron kívül máshogy is összekapcsolódik az anyával. Az ő esetleges betegségei, érzelmei, átélt élményei mind hatással vannak rá, a baba mérhető módon reagál rájuk. Az ötödik terhességi hónaptól kezdve a hangokat is hallja, a kutatók pedig azt is megmérték, hogy a méhen belüli zajszint nagyjából a bezárt ajtajú-ablakú, utcán közlekedő autóban ülő felnőttet érő hanghatásokkal egyezik meg. Ennél valamivel hangosabb az anya hangja, amit a baba a szívverés ritmusával együtt nemcsak folyamatosan tapasztal, de meg is jegyez.
Erre nézve is találunk bizonyítékot. Anthony DeCasper és Melanie Spence 1986-ban végzett egy kísérletet 16 terhes nő bevonásával. Arra kérte őket, hogy hat héttel a kiírt szülési időpont előtt naponta kétszer olvassanak fel egy meghatározott mesét a babának. Mire megszülettek, a gyerekek már háromórányi hanganyagot gyűjtöttek be erről a történetről. Pár nappal a születésük után a kutatók megmérték, hogy a babák emlékeznek-e a hallottakra. Egy olyan cumit adtak a szájukba, ami képes volt rögzíteni a szopizás tempóját. Így mérték meg és bizonyították be, hogy míg egy ismeretlen, korábban nem hallott mese semmilyen reakciót nem váltott ki az újszülöttekből, addig az anya által korábban olvasott történet nagyon is. A babák emlékeztek rá, és egyfajta jutalmazásként értelmezték.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
