Honnan tudtad, hogy vajúdsz? Hét anyuka meséli el a történetét

Honnan tudtad, hogy vajúdsz? – tette fel a kérdést a BabyCenter közösségének egyik tagja, hogy megtudja, milyen is ez valójában. Tucatnyian válaszoltak, a válaszok pedig a vajúdás tankönyvi jeleitől kezdve egészen a különlegesebb tapasztalatokig terjedtek. Íme hét anyuka története:

Kerich1117: Egy lökésre ébredtem, majdnem olyan volt, mintha valaki belerúgott volna a hasamba, de fájdalom nélkül. Felálltam és elfolyt a magzatvizem. Nagyon nyilvánvaló fájások kezdődtek szinte azonnal. A baba öt órával később itt volt. Nem lehetett félreérteni, hogy vajúdás volt!

Mackloti: Számomra nem volt kérdés. Soha nem éreztem Braxton Hicks összehúzódást a terhességem alatt, de az első összehúzódásaim este nyolckor kezdődtek. Eleinte körülbelül 30 percenként voltak fájásaim. Elmentem enni és elintézni néhány dolgot, mielőtt úgy döntöttem, hogy este 11 körül alszom egy kicsit. Az összehúzódások túl erősek voltak ahhoz, hogy aludni tudjak, és egyre gyakoribbak lettek. Letöltöttem egy összehúzódási időmérő alkalmazást a telefonomra, és felhívtam a nővéreket, amikor 2 percenként jöttek a fájások, hogy zöld utat kapjak a kórházba. A magzatvizem csak a kórházban, 8 cm-es tágulásnál folyt el.

Wjk2016: Épp készültem kikelni az ágyból, hogy munkába menjek, amikor éreztem egy kis pukkanást, és elfolyt a magzatvizem. A fájások csak pár órával később kezdődtek.

BelovedSteph: Egy ideje nem éreztem, hogy mozogna a baba, ezért elmentem a kórházba, ahol azt mondták, hogy fájásaim vannak. Nem éreztem őket. Csak egy kis fájdalom volt a hátamban. Aztán elfolyt a magzatvizem, és elszabadult a pokol. 1,5 órával később megszületett a kisbabám.

Sloanemommy: A magzatvizem még soha nem folyt el magától, de a fájások mindkét alkalommal maguktól indultak el. A harmadik trimeszterben rengeteg Braxton Hicksem volt, ami erős, de nem fájdalmas. Szóval amikor hirtelen fájdalmas összehúzódások kezdődtek, tudtam, hogy valami másról van szó. Aztán egyre erősebbek lettek, és egyre közelebb voltak egymáshoz, olyannyira, hogy már nem tudtam beszélni közben. Ösztönösen visszatartottam volna a lélegzetemet, de kényszerítenem kellett magam, hogy ezeken keresztül lélegezzek. Ekkor mentem be a kórházba.

griddlecakespartyog: Úgy éreztem, mintha valaki tompa késeket szúrt volna a hátamba és a hasamba, és lassan az óramutató járásával ellentétesen forgatná őket.

Jenelifant: Az én tapasztalatom szinte pontosan ugyanaz volt mindkét gyermekemmel. A hajnali órákban ébredtem fel, eléggé fájdalmas hólyagnyomással. Felkeltem, kimentem a mosdóba, majd visszafeküdtem. A hólyag üres, de a fájdalom még mindig tart, aztán hirtelen megszűnik, és kezdek visszaaludni. Aztán a fájdalom visszatért. Az elsőnél eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy van egy minta, de a másodiknál már tudtam, mi történik, és elkezdtem időzíteni őket. 

Engem leginkább az lepett meg a tapasztalt anyukák történeteit olvasva, hogy mennyivel jobban ráhangolódnak a testükre minden egyes szülés után. Évekkel ezelőtt egy barátnőm teljes munkaidőben dolgozott, miközben az ötödik gyermekével volt terhes. A legtöbb napon nem okozott neki gondot, hogy lépést tartson, aztán egyszer csak eljött egy nap, amikor azt mondta: “Azt hiszem, végeztem”.

Korábban hazament, és 12 órával később megszült! Meglepett, hogy ösztönösen, még összehúzódások vagy a magzatvíz elfolyása nélkül is tudta, hogy elérte a maximumot, és itt az idő.

Meséld el te is a saját történetedet! Honnan tudtad, hogy vajúdsz!

Forrás: babycenter.com