Házimunka? Na de mikortól? Nézzük a gyerekeket…

Minden család kialakítja magának azt az életmódot, életritmust, ami neki leginkább megfelel a körülményeihez, vágyaihoz, lehetőségeihez mérten. Én úgy gondolom, hogy egy gyermek ebbe születik bele. Bizony, a kis jövevények megérkeznek a családunkba, és tulajdonképpen az a jó, ha hagyjuk, hogy ők alkalmazkodjanak hozzánk.

Nyilvánvalóan bizonyos korszakokban fokozott figyelemmel alkalmazkodunk mi is a csecsemőkhöz, kisgyermekekhez, mert a korosztályi sajátosságokat figyelembe kell venni, és meg kell adni neki a testi és lelki biztonságot. Ezen felül viszont sokkal egészségesebb és fejlesztőbb, ha a gyermek igazodik a családhoz, és nem a teljes család ugrálja körbe a gyermeket. A szokások, elvek, a szabályok, a bejáratott életritmus olyan keret, amelybe könnyen bele lehet kapaszkodni, és egy fejlődő személyiségnek stabilitást, biztonságot nyújt. Tehát minden hiedelemmel ellentétben a gyerekeknek jót tesznek a szabályok, a keretek, a napirend, és ezáltal anyu, apu és a tesók is boldogabbak lesznek, mert megmarad a saját terük. Együtt élni és elférni egymás mellett. Ha a kicsik azt szokják meg, hogy körülöttük forog a világ, ha az asztal folyton elmozdul, ha épp neki ütközne a kis buksi, akkor sosem fogja jól megtanulni a saját testének rendes működtetését, a távolságok bemérését, a veszélyek elkerülését.

Fontos, hogy a gyermeked lásson téged saját valódban. Ha éppen kócos és kialvatlan vagy, esetleg még kicsit ingerlékeny is, ezt ne szégyelld, ennek megvan az oka, hidd el a kismanó sem aggódik azon, hogy éppen maszatos lett az arca vagy a popsija. Te döntsd el, hogyan képzelsz el egy napot, és próbáld meg betartani. Fontos azonban megjegyezni, hogy a görcsös napirendtartás még káros is lehet: ha kudarcként fogod fel, hogy nem sikerül, egy idő után még a kisbabádra is mérges leszel, amikor bekakilt, pedig 5 perc múlva indulni kellene. Az életmódot, a napirendet a korosztálynak és saját lehetőségeidnek megfelelően alakítsd ki, vedd figyelembe, hogy bármikor keresztbe húzhatja ezt egy büfi, egy kaki vagy a pocsolyában landolás, hagyj bőven időt az egyes feladatokra, programokra, hogy ne legyen stresszes. Ne vállald túl magad, ne akarj más lenni, mint ami vagy. Ezt leszámítva viszont ragaszkodj a kitalált teendőkhöz.

Minden korszakban, még a csecsemő időszakban is szükséges a babát olykor magára hagyni. Eleinte még csak 5-10 percre, aztán pár hónaposan már akár fél órára is. Ez nem azt jelenti, hogy felelőtlenül hagyd ott valahol! Legyen biztonságban a kiságyban, a járókában vagy a játszószékben, de hagyd, hogy egyedül is felfedezze a világot, tanítsd meg, hogy szükséges tudnia magát is szórakoztatni, továbbá ezzel tanítod meg neki azt is, hogy ha el is tűnsz a látóköréből 20-30 perce, te visszajössz, mindig visszajössz. Azok a gyerekek, akik így szocializálódnak, sokkal magabiztosabbak, és nem lógnak folyton anyukájuk szoknyáján. Közben persze nézheted monitoron, hallgathatod babfigyelőn, vagy nézheted a szemed sarkából mosogatás közben, hogy a kicsikéd rendben van. Tehát olykor hagynod kell, hogy a baba egyedül is ellegyen, te pedig addig gyorsan tedd be a mosást vagy pakolj be a mosogatógépbe.

Vidd magaddal a kismanót mindenhova, ahova csak tudod.

Szerencsére széles választékban kaphatók már bébihordozó kendők, kenguruk, táskák, stb., így hasadon vagy hátadon hordva testközelből asszisztálhatják végig a kicsik az anyukák tevékenységeit. Vedd magadra a babát, és közben tudsz főzni, takarítani, mosni, vasalni, stb., de az is jó, ha a kisszékében vagy ringatójában magad mellé teszed. Hidd el, hogy ha ezt látja a gyermeked születésénél fogva, hogy anyu olykor főz-mos-takarít, neki is ingere lesz majd ezekbe a tevékenységekbe beszállni. Amint elég nagy lesz ahhoz, hogy elbírja a porszívó csövét, vagy meg tudja fogni a tányért, poharat, ott fog buzgolkodni a lábaid körül, hogy segíthessen.

Nagyon fontos a jövő szempontjából, hogy hogyan reagálsz a kis gyermeked segítő szándékaira. Ha azon izgulsz, hogy mit tesz közben tönkre, és kikapod a kezéből, hogy te majd azt jobban megcsinálod, kudarc élményt és távolságot fogsz teremteni, olyan rossz beidegződéseket, amiket később nagyon nehéz lesz kikezelni. A házimunkában mindenkinek részt kell venni. Lehet, hogy apa csak a szemetet viszi ki és a zoknijait pakolja el, de ő is megteszi, amit kell. Ha szeretnéd, hogy gyermekeid rendes, tisztaságkedvelő emberekké váljanak, akik nem lusták olykor takarítani, akkor ne kamaszkorban kezd el szidni a „lusta büdös kölköt”. Kizárólag te, illetve a gyermek szülei azok, akik tehetnek arról, hogyan viszonyulnak a gyermekek akár majd felnőttként is a házimunkához. Ne rontsd el!